Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

RÁDAY. Én újabb Mózesz voltam, *s népemet Kihoztam a' rabság* hajlékiból, 'S a' hagymatermö honn helyett neki Tej- 's méz- 's borfolyta Kánaánt adék. Fény' oszlopában "ment Apoll előttem, Fény' oszlopában én a' nép előtt. Megcsaptam a'tengert,'s nyílva állt az út, Megcsaptam, a' sziklát, 's folyt a' patak. Az új törvénynek kettős érez táblájit Lehoztam a' Parnassz' szent bércziről; S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel Az undok tisztelet' tornáczait. Lehullt a fal, 's a' tábla fenn maradt. Apoll kedvelte tiszta tettemet, 'S bérül öreg zöld kort nyújtott nekem, 'S szépzengzetú lantot 's hattyúi dalt. Kivette fürtjei közzűl a' borostyánt, 'S hogy csendesen feküdjek árnya alatt, Önnön kezével szúrta sírom mellé. Nagy volt nevem, 's örökre nagy marad.