Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

FÁBCHICH. Fábchich vala nevem. Az kilencz Szüzek zordon Cziterát adának e'nnekem. Ijede'ssel fut Zöngése elöl az, a'kire nem hunyorgottak. De nem fut a' kit felavatának és érti Hogy nincs tulajdon köcsök' hiján, midőn a' szép Ifjak' V leányok' táncza köztt ruzsabúí font Koszorúval ugrik-elo Anácreon,'s rökkent Szózattal eggyütt dalija, Kómuss és Éván, A' ti áldomástokat és köz örömöket toldja. Dücsös hazámnak hív fija ! nem egyenlő bájt Ád mindeneknek S V á d a. Kedvelem nyelved', Buzogtam én is értté. Nevemet áld, tisztöld.