Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

IV. Fejezet. Váraink a török elleni harcokban

Az időnyerés állt a török végvári stratégia középpontjában is. A hódoltság megtartásának kulcsát ugyanis Buda jelentette. Az a vár, ami - a török hozzépítések ellenére - lényegesen korszerűtlenebb volt, mint a magyar végvárak egy része. Mégis, a budai vár nagy kiterjedése, több védelmi vonalat alkotó falrendszere, hatalmas őrsége és készlete több hónapi ellenállásra adott esélyt. Ez azt jelentette az oszmán hadvezetés számára, hogy késleltetnie kellett a szövetséges csapatok - egyébként is rendre későn kezdődő felvonulását, hogy azok hadjárati idejébe ne férhessen bele a várhatóan hosszú ostrom. Az időnyerést lényegében úgy biztosították, mint a magyar oldalon: végvári hálózat kialakításával. Nyugat felől indított hadjárat során a támadó seregnek el kellett foglalnia Esztergomot, Visegrádot. A Duna bal partján menetelő seregnek Vácot, Nógrádot kellett bevennie, nem is szólva Pestről. Dél felől Székesfehérvár, Veszprém fedezte Buda megközelítési útjait. Ha tehát a szövetséges hadak - mint a hosszú háborúban 1594-ig, 1595-ben és máskor is tették - tavasszal gyülekeztek, hozzákezdtek a török végvárak egyenkénti ostromához, nem vállalkozhattak sikerrel Buda visszafoglalására. A török és a magyar végvidék között lényeges különbség volt az, hogy az oszmán főerők képesek voltak felvonulni rendszeresen Buda vagy a hódított terület védelmére, akár itt is teleltek. Nem lényegtelen különbség adódott a török had jobb ostromkészségéből: 50-70 %-kal rövidebb idő alatt vették be a várakat, mint a szövetséges seregek. A török hadvezetés általában biztosra vehette, hogy ostroma sikerrel fog végződni - a szövetséges csapatok kivételesen győzedelmeskedtek jelentős várostromban. Az erőviszonyok és a katonai lehetőségek elemzése alapján az 1577. évi rendkívüli haditanácsi ülés elfogadva Lazarus von Schwendi javaslatát - védelmi stratégiára rendezkedett be. A német birodalom előterében szilárd védelmi rendszer kiépítését határozta el. Ez a védelmi startégia - a hosszú háború éveitől eltekintve - egy évszázadig érvényben maradt, és legfontosabb katonai következménye a magyarországi végvárak megerősítése, és a határvédelemben szerepet játszó katonaság korszerűsítése volt.

470 Az Udvari Haditanács tevékenységének köszönhetően a végvárrendszer 1556 után jelenteősen átalakult, ellenálló képessége megnövekedett. 1578-tól a belső-ausztriai, Grazban székelő haditanács vette át a varasdi és károlyvárosi főkapitányságok irányítását, így a bécsi szervhez négy főkapitányság tartozott: a BalatonDráva közi, a Duna-Balaton közi, a bányavárosi és a felső-magyarországi.

471 E főkapitányságokon belül a végvári rendszer szélességében és mélységében is tagolódott. Szélességében egy-egy nagyobb vár körül jött létre a kisebb várak védelmi körzete. Mélységében a tulajdonképpeni végvárak, a hódoltsági határhoz mérten legközelebbi várak hátterében, hozzákezdtek a további várak korszerűsítéséhez, építéséhez. így például Szigetvár körül Babócsa, Berzence, Csurgó, Vízvár alkotott védelmi körzetet, de a második vonalban már megkezdték Kanizsa átépítését.

472 Végvári szervezetünk 1521-hez mérten teljesen átformálódott, és - külföldi támogatással - képes volt az oszmán előretörés lefékezésére, majd megállítására, sőt, a hódoltsági területen élő lakosság adóztatására, a kapcsolat fenntartására. Váraink egy része még a kulturális fejlődésben is jelenetős szerephez jutott. Külső formájuk döntően átalakult: Nándorfehérvár, Galambóc, Pétervárad tornyos várai helyett alacsony bástyákkal övezett várak épültek, mint Győr, Érsekújvár, Kanizsa, Várad. Mégsem osztjuk azokat a véleményeket, amelyek a legkorszerűbb európai várakkal helyezik egy sorba a magyarországiakat.

473 Nem osztjuk azért, mert az egykorú források félreérthetelenül tartalmaznak súlyos hiányosságra valló bizonyítékokat. Takáts Sándor adatok tömkelegét közölte az éhező végváriakról.

474 Különösen jellemző, hogy éppen legfontosabb váraink milyen állapotban voltak a hosszú háború idején. Basta úgy vélte 1598-ban, hogy még a legjobb magyar végvárak sem lennének képesek hat napi ostrom elhárítására, még közepes tüzérség ellen sem, nemhogy a törökkel szemben 475 Basta véleménye túlzó, de érdemes néhány nagy várunk helyzetét röviden jellemezni. Győrt tekintjük a legjobban kiépült, egyúttal legfontosabb várnak. Michal Leo sáncmester mégsem volt egészen elégedett, amikor megismerte a vár védőműveit. A falakat övező árok már nagyon feltöltődött. Egyetértésben Győr parancsnokával, gróf Ferdinand Hardeggel, külső védőműveket akartak létesíteni a bástyák között - tehát ilyenek nem voltak. További építésre szorultak a várfalak és mellvédek. Ráadásul a felmentő céllal érkező szövetséges had tábori munkálatai kapcsán alig maradt lapát vagy ásó a várban.

476 Hiába védte a várat több, mint 5000 fő, ha kevésnek bizonyult az élelmiszer. Hardegg várkapitány az ostrom vége felé feljegyezte naplójába, hogy katonái éheztek.

477 A kiválóan irányított török tüzérség szeptember 26-ára - 57 nap után! - lőtt rést a vár délnyugati sarkát védő Magyar-bástyánál. Leo szerint a 16 ölnyi résen akár lovassággal is be lehetett volna nyomulni. A résre vezető feljáratot a törökök fedett csigalépcső módjára készítették el.

478 A Mátyás főherceg irányította „felmentő" sereg csúfos futása mellett tehát a vár állapota is előidéző oka volt annak, hogy 61 napi védekezés után az őrség feladta Győrt. (16. kép.) Eger várát Balassi „a végek tüköri"-nek nevezte. Ez azonban egyéni vélemény lehetett. Az egri belső vár tervezett védőműveinek csak 30 %-a készült el. Cogonara emlékirata aligha túloz, amikor a vár fölé magasodó dombok veszélyéről ír: ezt ugyan csökkenteni lehetett volna a falakon emelt földtöltéssel, ilyet azonban nem építettek.

479 őrsége szinte évtizedek óta rendszeres fizetés nélkül szolgált, 1578-ban részben emiatt