Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)
IV. Fejezet. Váraink a török elleni harcokban
lázadt fel. A vár ellátása később sem javulhatott: 1596-ban hét ágyú, nyolc tüzér volt a várban. A fontos erősség állapota és felszereltsége tehát itt is hozzájárult ahhoz, hogy Egert - három heti védekezés után őrsége feladta. 480 (17. kép.) Hasonlóan alakult Kanizsa őrségének sorsa is. Éhező katonái élén Zrínyi György főkapitány 1575-ben kivonult a Balaton-Dráva közi főkapitányság székhelyéből. 481 1600 elején Kanizsa akkori kapitánya, Georg Paradeiser, kénytelen volt Bécsbe küldeni Rudolf Haiden kapitányt, az őrség több havi zsoldhátralékának megszerzése céljából. Haident az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara egymáshoz küldözgette, de nem fizetett. Az elkeseredett őrség a vár elhagyását fontolgatta. Június 30-án Paradeiser - hivatkozva a küszöbön álló ostromra - kérte, hogy lássák el a várat élelemmel, lőszerrel és erősítéssel. Sokat nem kaphatott, mert csak 800 főnyi őrség élén kezdte meg a vár védelmét, kéthavi élelemmel és lőszerrel. 482 A felmentő sereg itt megkísérelt közbeavatkozni, eredménytelenül. A maroknyi kanizsai őrség lőszere is felrobbant, 45 napi harc után ezért kényszerült a vár feladására. Talán további példák elemzése nélkül is megfogalmazható, hogy a várépítő munka számos értékes eredménye ellenére sem állítható párhuzamba a magyarországi XVI. század végi várállomány a legkorszerűbb európai várakkal. Még azt is hozzáfűznénk, hogy éppen azért, mert nem sikerült lépést tartani az európai fejlődéssel (például az előművek kialakítása és szakszerű alkalmazása terén, vagy az ütőképes tüzérség megszervezésében), nem sikerült kiegyenlítem az oszmán tüzérség Szulejmán korában megnyilvánult, nyomasztó fölényét. Szinán pasa Győr ostrománál nem csupán a korábban is alkalmazott körsánc előnyeit használta ki, hanem közelítő árkok ásatásával szinte teljesen kiküszöbölte a legkorszerűbb magyarországi vár tüzérségi tüzét. Az erőviszonyok mégis kedvezőbbre fordultak, mint Szulejmán idején. A hosszú török háború 15931603 közötti szakaszában egyik fél sem ért el döntő fölényt, de ezt úgy kellene inkább megfogalmazni, hogy az oszmán haderő nem tudta - III. Mehmed vezetésével sem tudta! - térdre kényszeríteni a szövetségeseket, még a Bocskai vezette rendi függetlenségi mozgalom idején sem. A hódoltság jelentős területtel: Eger és Kanizsa révén két vilajettel gyarapodott. 483 Döntő áttörést egyik végvárrendszeren át sem lehetett elérni, ehhez inkább a szövetségesek álltak közel Buda - főleg 1598. évi - ostromakor. Bizonyára közrejátszott ebben az a tény is, hogy a szövetséges cél olykor már a török kiűzése volt, vele szemben azonban az oszmán stratégák nem gondolhattak komolyan Bécs elfoglalására. Háborújukat mindvégig korlátozott céllal folytatták. A korszerűsített magyarországi várak őrsége lényegesen hosszabb ideig képes volt ellenállni az ostromnak, mint az előző időszak folyamán. Rendre lekötötték a törököknek a hadjáratra fordítható idejét. Az oszmán birodalom hatalmas költségekre kényszerült a sűrűn ismétlődő hadjáratok miatt, a királyi Magyarország bevételei pedig a zsitvatoroki béke értelmében kedvezőbben alakultak, mint korábban. Úgy gondoljuk tehát, hogy a végvárak korszerűsítésére évtizedeken át fordított, szinten mindent felemésztő összegek nem olyan formán térültek meg, hogy bevehetetlen, vagy legalábbis többnyire megvédhető várak állták el a török had útját. A mérhetetlen sok áldozat értelmét az adta meg elősorban, hogy rosszabbodott az oszmán uralom magyarországi helyzete, javult a királyi Magyarországé.
