Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

IV. Fejezet. Váraink a török elleni harcokban

IV. Fejezet VÁRAINK A TÖRÖK ELLENI HARCOKBAN Az oszmán-magyar háborúk történetében a XV. század második fele döntő fordulat időszaka volt. Mátyás jajcai hadjárata és győzelmei után mintegy állóháború alakult ki a két fél között, és húzódott 1520-ig.

446 Mindkét fél kialakította határvédelmi szervezetét, és taktikáját. Közös elem volt a várak megszállása, és támaszponttá alakítása. Ezen belül hasonlóság volt abban is, hogy mind a magyarok, mind a törökök "kész" várakat szereztek, a térségben épített egyetlen jelentősebb várat Mátyás foglalta el 1476-ban, ez volt Szabács. Mindkét fél taktikája azonos volt annyiban, hogy törekedett a szemben álló, határmenti terület elpusztítására, az ellenséges várak utánpótlási vonalainak elvágására, és ebből a célból kisebb-nagyobb portyákat, sőt hadjáratokat vezetett. A közös elemeken túl itt különbség is adódott: a török haderő számszerűen és főképp tartalékait tekintve meghaladta a magyar végvidékek - sőt az ország - által kiállítható seregekét. Ez a mennyiségi fölény képes volt semlegesíteni a Mátyás által szervezett zsoldos sereg minőségi fölényét, és viszont, az olykor kisebb számú magyarországi haderő minőségi fölénye elegendő volt az országba betörő oszmán csapatok szétverésére. 1465 után - Szabácsot kivéve - lényeges területi hódításra egyik fél sem bizonyult elég erősnek. A déli magyar végvári rendszer kialakítását Zsigmond kezdte el, Mátyás fejezte be. Két vonalból állt, és hosszában is két részre tagolódott. A kettős végvári vonal délebbi része Szörénytől Nándorfehérváron át Klisszáig, a belső vonal Lúgostól Temesváron és Péterváradon át Zenggig terjedt.

447 1481-re alakult ki az új végvári szervezet: Mátyás kinevezte temesi ispánná és az alsó részek főkapitányává Kinizsi Pált, székhelye Temesvár lett. A védelmi vonal nyugati szárnyát a - szintén tisztség összevonással kinevezett - horvátszlavón bán irányította, székhelye Bihács volt. Jelentős katonai hatalommal rendelkezett az erdélyi vajda is, bár ez az országrész egyelőre elkerülte a rendszeres török támadásokat.

448 Ilymódon sikerült kialakítani a kettős védelmi vonal hadszervezetét, egyúttal azonban a védekezés súlypontja a második vonalba került, Nándorfehérvár elszigeletődött. A magyar határvédelemmel szemközt a törököké a XV. század második felétől a XVI. század első harmadáig a szendrői, a zvorniki és a boszniai szandzsákra tagolódott.

449 Különbséget jelentett az, hogy ez a végvidék kiindulási alapot biztosított további támadásokra, szemben a magyarországival, ami elsősorban védelmi feladatot töltött be. A várak fekvése, ebből a szempontból, a magyar oldalon kifejezetten kedvezőtlen volt. Az első védelmi vonal legfontosabb várai túl voltak az országhatáron, túl a Száván. Kiváló hídfőket alkothattak volna, megfelelő, támadásra képes sereg részére. így azonban utánpótlásuk nehéz, esetleges felmentésük szinte megoldhatatlan lehetett. A várak másik része délre nyíló folyóvölgyekben épült, tehát nem élvezhetett természetes védelmet, sőt, aránylag könnyen veszélybe kerülhetett az utánpótlási vonaluk, amint ez Jajca körül kialakult az 1520-as években. A török haderő állandósuló számbeli fölénye miatt a magyar seregek visszaszorultak a Száva-Duna vonala mögé, és mind kevésbé támogathatták az első végvári vonalat - egyre fokozódó nyomás hárult ezekre a várakra. Feladatuk ugyanekkor módosult: bár fekvésük miatt főként a saját támadó hadjáratok biztosítására voltak elsősorban alkalmasak, az 1500-as évek elejétől kezdve a hátországuk védelme hárult rájuk. Ezt a nem kis terhet súlyosbította az a további körülmény, hogy a NándorfehérvárEszék-SzekszárdBuda útvonalon Péterváradot kivéve nem volt további jelentős erősség. Lényegében Nándorfehérvár az ország kapuja lett. Ehhez képest az állandó őrségének a létszáma kevésnek mondható: 400 gyalogos, 300 huszár, 200 nehézlovas, 500 naszádos katonából állt.

450 A vár a XVL századi műszaki követelményeknek már nem egészen felelt meg. A több védőövre tagolódó, közöttük a hegyen épült fellegvárra támaszkodó erősség leginkább a nagy kiterjedésében bízhatott. Tehát abban, hogy hosszú ideig feltartóztathatja az ostromlókat. Gyengítette a vár védőinek esélyét az, hogy nem alakult ki megfelelő védőövezet, kisebb várakból. Nem lehetett tehát számítani arra, hogy a kis ostromokkal annyi időt veszít a török had, hogy lehetségessé válik Nándorfehérvár felmentése, vagy a védők saját erőből kivívott sikere. A magyar hadszervezet nem bizonyult alkalmasnak Nándorfehérvár felmentésére. Az ország kapuja és elővárai pedig együttesen sem tudtak olyan hosszú ellenállást kifejteni, hogy az ostrom, illetve a hadjárat félbeszakítására kényszerítsék Szulejmán szultánt. Nándorfehérvár őrsége 58 napi ellenállás után megadásra kényszerült.

451 Egyebek között azért, mert a középkori jellegű vár védelmi lehetőségeit az a kor modern taktika alkalmazásával küzdötte le a török had: a tömegrohamok mellett aknaharcot folytattak, és eredménnyel: a városfal több szakaszát felrobbantották, és az így támadt réseken át indított rohamaik