Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

III. Fejezet. Értékelés a régészeti kutatás alapján

III. Fejezet ÉRTÉKELÉS A RÉGÉSZETI KUTATÁS ALAPJÁN Az erődítések jegyzéke 52 tételre terjed (lásd a mellékletet). További 18 esetben tártak fel törökkorban is használt erődítést, ezekkel együtt a terjedelem 70 tétel. Visszatérve a jegyzékre, 52 ásatás alkalmával 17 helyen találtak török építkezés maradványaira.

416 Közülük Békés, Érd, Szekszárd és Törökszentmiklós, tehát 4 palánk kizárólagosan török építkezés, ezért a magyar tevékenységet vizsgálva a viszonyítás alapja 48 (valamennyi ásatásra tekintettel 66) erődítés. Az értékelő gondolatokat annak tudatában fogalmazzuk meg, hogy a felhasznált építéstörténeti, régészeti adatok egy része - legfőképpen az ásatási jelentéseké

417 - bizonytalan értékű. Célunk a vártörténeti korszakváltás megfigyelése, ezért adatainkat a tüzérség magyarországi alkalmazásának következményeire csoportosítjuk. Rondellát 25 esetben

418 találtak, mégpedig 20 erődítésben,

419 a feltárt helyek 42 %-ában.

420 A legkorábbiak Mátyás uralkodásának időszakára keltezhetők, ezek Buda, Pest, Tata, de mindhárom esetben kételyek is jogosak, és éppen a régészeti bizonyíték hiányzik. 1500-1526 között további három erődítésben épült rondella, és a keltezést a régészeti feltárás támasztja alá (Gyula, Ötvöskónyi, Veszprém). 1527-1541 között tíz új erődítésben készült rondella, a század második felében összesen három új építkezésen (Hédervárt, Pápán és Tihanyban). A magyarországi régészeti adatok alapján megállapítható, hogy a rondellák építésének fő időszaka 1500-1541. További kutatásnak kell tisztáznia a XV. századi - főleg a városfalakkal kapcsolatban említhető - rondellák adatait. Az ásatási eredmények másfelől aláhúzzák és igazolják a már kialakult véleményt, hogy rondelláink 1569 előttiek.

421 Érdekes lehet még, hogy az esetek 32 %-ában épült palánk (közülük egy esetben tégla), 68 %-ában azonban falazott rondella. A török építkezések feltárásakor 6 esetben találtak rondellát, ez 4 erődítést jelent, az összes 24 %-át. E védőművek fele falazott, másik fele palánk. Az építkezések nem zárulnak 1568-ban, sőt, a falazott rondellák többsége 1569-1592 között épült Budán és Esztergomban. (Ez folytatódott a XVII. században is.) A bástyák vizsgálatakor röviden kitérünk az itt alkalmazott szóhasználatra. A statisztikai adatok szempontjából - megfelelőbb elnevezés hiányában - bástyának neveztünk minden olyan építményt, amely nem felelt meg a "sistema bastionata" alapkövetelményének: az ágyúk tűzvezetés összehangolásának, tehát a szomszédos bástyák homlokfalának megfelelő módon, ötszögben szükséges megépítésének. Értelemszerűen a négy-, hat-és egyéb szögű bástyákat nem tekinthetjük H

olasz"-nak. Az óolasz és az újolasz bástya közötti különbséget a feltárt anyagban egyszerűen a fül kialakítása jelenti, jóllehet - és erre később visszatérünk más különbségek is lehetnének. Bástyát 17 esetben tártak fel, 11 erődítésben, az összes 23 %-ában. (Ide számítva a diósgyőri ágyútornyot is.) A legkorábbi bástyát Boldogkőn tárták fel, az ásató régész Brankovics György birtokosi időszakára (1427-1453) keltezte az építést.

422 A bástyás építkezések fő időszaka 1527-1541. Ekkor öt erődítésben, a feltártak 10 %-ában épült bástya. 1542-1606 között mindössze öt új építkezésen létesítettek bástyát, ez 10 % volt. Az esetek 75 %-ában falazott, 19 %-ában palánkból, egy esetben téglából épített bástyát tártak fel. Jánosháza várkastélyának XVII. század eleji átépítése zárja időben a sort, de aligha jelenti a bástyák kialakításának utolsó példáját. Különösen fontosnak tartjuk az 1541 előtti adatokat. Az esetek 50 %-ában ugyanis 1541 előtt épült bástyát tártak fel. Ezért feltétlenül indokolt ismét végiggondolni a XVI. századi magyarországi várépítésben "hevenyészett építés korának" nevezett szakaszt, amelynek időhatára 1541-1556.

423 A török várépítésben falazott bástyát egyedül Szigetvár újjáépítése kapcsán találtak. (6 %.) Ezen egyetlen eseten kívül semmiféle más bástyás török építésre nincs adat. Óolasz bástyát 28 esetben tártak fel, mégpedig 17 erődítésben, tehát az összes 35 %-ában. A legkorábbi Babócsán épült a XVI. század elején, a Báthoriak révén. Némi bizonytalansággal további két, a Perényiekhez fűződő erődítés tekinthető óolasz bástyásnak 1500-1526 között: Füzér és Siklós. Mindhárom várban falazott bástya épült. Ez a három vár az összes 6 %-a, másfelől az összes óolasz bástyás erődítés 18 %-a 1526 előtti. 3 új építkezésről tudunk 1527-1541 között, kettőről 1542-1555 között. 1556-1568 között amikorra a hagyományos korszakolás az óolasz építést helyezte - a feltárt anyag szerint mindössze négy új, óolasz bástyás építkezés volt, sőt, 1569-1606 közé további öt új építés jut. Az összes vizsgált eset adatsora: 1500-1555 között a 28 esetből 13-at találunk, ez 46 %. 1569-1606 közé jut az esetek további 28 %-a. Másképpen kifejezve: az eredetileg alkalmazott korszakhatár, 1556-1568 közé a feltárt eseteknek mindössze