Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

III. Fejezet. Értékelés a régészeti kutatás alapján

25 %-a keltezhető. Ez az arány még annak ismeretében is felülvizgálatra késztető, ha az adatok összes korlátait mérlegeljük. Újolasz (füles)bástyát tártak fel öt esetben, öt várban, ez az összes erődítés 10 %-a. Egerben és Győrött falazott, Gyulán, Kanizsán, Kisvárdán palánk-föld bástyák épültek. A feltárt építkezések 60 %-a keltezhető 1556-1568 közé, 40 %-a 1569-1592 közé, ahová a kutatás jelenleg helyezi az újolasz bástyás korszakot. Ez az építkezés is messze túlterjed a XVIII. századba, egyik utolsó példája Munkács. (Mukacsevo, Szovjetunió.) Az újolasz (füles)bástyás építkezést ezek alapján nem célszerű 1569-1592 közé szorítani. Az olasz bástyákra alább még visszatérünk. Ezt megelőzően elemezzük még XVI. századi váraink középkori alapjait. Tornyos építkezést 1458-1606 között 36 esetben vizsgáltak, mégpedig 29 erődítésben, az összes 60 %ában. 1499 előtt 12 erődítésben (25 %-a az összesnek), 1541-ig bezárólag újabb 12-ben. Ez azt is jelenti, hogy a régészetileg kutatott tornyok 83 %-a (36 esetből 30) 1541 előtti. A fennmaradó 17 % öt új helyszínt jelent 1542-1606 között, ezek Eger, Hédervár, Jánosháza, Várpalota, Veszprém. Nem új építkezésként ide tartozik még Kőszeg, Nagyvázsony és Szerencs is. Figyelembe véve, hogy a felsorolt erődítések közül mindössze Eger nevezhető országos jelentőségűnek, a toronyépítkezésnek nem szükséges nagyobb jelentőséget tulajdonítani a XVI. század második felében, mint eddig. Azt azonban a régészeti adatok alapján feltétlenül indokolt figyelembe venni, hogy 1541-ig a tornyos építkezés meghatározó fontosságú volt. Összefoglalva a védőművek adatait: a feltárt erősségek 60 %-ában találtak tornyot, 42 %-ában rondellát, 10 %-ában bástyát, 35 %-ában óolasz bástyát, 10 %-ában újolasz (füles)bástyát. A falazott és a palánk védőövek építéstörténeti adatai könnyen értelmezhetők a 4.sz. összesítő táblázatról. Arányuk egymáshoz mérten nagyjából hasonló. Valamennyi vizsgált építkezés adatából leginkább figyelemre méltó az, hogy 153 esetből 77 jut 1458-1541 közé, 76 pedig 1542-1606 közé. A védőműveknél 60 : 51 az arány. Ezzel kapcsolatban ismételten úgy érezzük, hogy a XVI. századi várépítésben feltétlenül újra át kellene gondolni az 1500-1541 közötti időszakot. A másik megjegyzésünk módszertani jellegű: 1569-1606, de méginkább 1593-1606 közé alig kelteznek régészeink. Aligha felel meg eredményük a valóságnak: a hosszú török háború ismétlődő várostromai mindkét fél stratégiai fontosságú, nagy várait is elérte. Győrt, Váradot, Egert, Kanizsát, Budát a legfontosabbak közül, Esztergomot, Székesfehérvárt, Komáromot, Pápát a kevésbé jelentősek közül példának említjük. Elképzelhetetlen, hogy az ostromokban - olykor többször is, sőt kölcsönösen többször is - megrongált várakat legalábbis ne tatarozták volna, vagy ne építették volna újjá. A török és magyar adatok összessége 177, belőlük 6 (magyar) jut a hosszú háborúra, ez 3,4 %, és nincs nyom török építésre. A magyar adatokra szűkítve 6 : 153, ez 4 %. Ez öt erődítést jelent, az összes 10 %-át. (Eger, Jánosháza, Sárvár, Székesfehérvár, Szerencs.) Úgy látszik, az 1593-1606 közötti - és a XVII. századi - építkezésekre a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani. Az építtetők adatait szemügyre véve, a feltárt épületek adatai megerősítik az eddigi eredményeket. A királyi pénzen épült erődítések száma 1542-től több, mint kétszeres: 1541 előtt 7, 1542 után 15. Ezt az évszámot kiemelve, az egyházi építkezés 10 erősség, illetve 2, a világi birtokosoké 20, illetve 13, a városoké 5, illetve 1. (Mind az egyházi, mind a városi adat elhúzódó építkezést tartalmaz, ráadásul Kőszegen a fele költséget Ferdinánd viselte.) 1542-től tehát jelentősen megnő a kincstár pénzügyi részvétele, jelentősen csökken a más tulajdonosoké. A 17 török vár 24 építési adatából 13 jut 1542-1555, tizenegy pedig 1556-1592 közé. Hiányzik az adat 1593-1606, a hosszú háború időszakából. A legfontosabb negatív adat, amelynek magyarázata egyelőre hiányzik: nem fordult elő a feltárt védőművek között török építésű bástya (kivéve Szigetvárt). Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a törökök hozzáépítettek több elfoglalt várunkhoz. (Buda, Esztergom, Szigetvár a legfontosabb példa.) Nem korszerű védőműveket építettek ugyan, de - építettek. A másik körülmény, amit fontosnak tartunk: az oszmán hadvezetés gyakorlatilag bizonyos lehetett abban, hogy ha elhatározza egy magyarországi vár ostromát, és hozzákezd ahhoz, akkor az ostrom sikerülni fog.

424 Akármelyik újolasz bástyás várunkat megszerezhették tehát, meg is szerezték Győrt, Egert, Kanizsát, a XVII. század második felében Érsekújvárt, Váradot. Százötven év alatt hat vilajetet szerveztek a hódoltsági területen, központjaik közül Eger, Kanizsa, Várad, Érsekújvár ostrommal szerzett újolasz bástyás vár volt, Buda - korszerűtlen védőművei ellenére - még ezeknél is védhetőbb volt. (Temesvár, bevétele időpontjában, a talán legerősebb magyarországi vár, az alföldi főkapitányság székhelye volt.) A harmadik körülmény az lehet, hogy míg a magyarországi várépítés korszerű szakasza egyértelműen a külföldi mesterek tevékenységével kapcsolódik össze, a török építkezéseken - eddigi adataink szerint nem tevékenykedtek ilyen felkészültségű szakemberek. A negyedik körülmény a török végvárak kedvező startégiai helyzetében, másfelől a szövetséges csapatok kevéssé hatékony ostrommódszereiben kereshető. Erre a IV. fejezetben térünk vissza. A táblázatok adatainak értékelése után, mielőtt megfogalmaznánk álláspontunkat a XVI. századi várépítés szakaszairól, vissza kell térnünk az olasz bástyákra. Az itáliai várépítés arra törekedett, hogy pon-