Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

II. Fejezet. Régészetileg kutatott váraink jegyzéke

újváros, szabálytalan négyszögletű, délkeleti és délnyugati sarkán rondellával erősített palánkja. A belső és középső vár ekkor már egységes "belső" várat alkotott, a négy részre tagolódó együttest az Óvárosból kivezető gáttal felduzzasztott vízrendszer védelmezte. Szigetvár mégsem tudott ellenállni az újabb, most már I. Szulejmán vezette ostromnak.

329 Eközben súlyosan megrongálódott a vár, helyreállítását három év múlva kezdték meg.

330 A korábbi fal helyén, annak nyomvonalát három szintben gerendákkal megerősítve épült a török vár. Megszüntették a belső és a külső vár különállását, négy bástyát hagytak meg. Ezek alaprajza ugyan emlékeztet az óolasz bástyákéra, de éppen azok lényegét számolták fel, amikor a szegleteket levágták. A várból dél felé kivezető kapu mellett tornyot emeltek. A jelek szerint fennmaradt az Újváros palánkja is. Minderről Anguissola 1689. évi felméréséről tájékozódhatunk.

331 (lO.sz.kép) Szigetvár 1689-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően számolták fel az Óváros erődítését, amelyek nyomvonalát a mai utcahálózat őrzi, miként a három kapu nevét is, helyét is. A várat kaszárnya céljára átépítették. Régészeti feltárására 1959-1965 között került sor. Napvilágra hozták a mai falak előtti, hódoltságkori gerendavázas alapozást,

332 az 1566. évi belső várat, annak önálló vizesárok rendszerét, Zrínyi kirohanásának helyszínét, illetve a korábbi előzményeket.

333 Kutatták és részben helyreállították a vár, az Óváros mohamedán műemlékeit is.

334 45. SZIGLIGET várát a pannonhalmai apát építtette 1260-1262 között, a Balaton szigetén emelkedő hegyen. A hegytető déli csúcsán lakótornyot, attól délnyugatra kápolnát, északnyugatra palotát és újabb tornyot építtetett.

335 Több tulajdonos után a Móriczhidai-család bővítette Szigligetet a XIV. század első felében. Északnyugat felé egy erődített udvart alakítottak ki, amit téglalap alaprajzú torony, és négyzetes, farkasveremmel védett felvonóhidas kaputorony zárt le.

336 1445-1521 között az Újlakiaké volt Szigliget, nekik tulajdonítható, és a XV. század végére keltezhető a kapu további, egyenes fallal történt védelme, és az északnyugaton hozzákapcsolódó kerek toronnyal. 1531 után Martonfalvay Imre foglalta el a várat Török Bálint részére, és ezekben az években - 1540 előtt - északnyugat felé, alsó várral növelte meg az erősséget. Az így kialakult Szigliget alaprajzát és távlati rajzát Turco készítette el.

337 1569-ben tehát a szabálytalan négyszög alaprajzú alsóvárat az északkeleti oldalon rondella, az északnyugatin pedig nyitott, a nyugatin zárt, négyszögletes torony védte, kijáratát pedig délnyugaton kaputorony fedezte. A következő évtizedben, 1575-ig bezárólag Szigliget - flottája révén - Fonyóddal együtt képezett védelmi egységet. További, karbantartás jellegű munkálatokra már csak a XVII. században került sor. A török kiűzése után villámcsapás következtében leégett. 1702-ben tovább rombolták. 1913-ban, 1953-ban tatarozták a várat. 1965-66-ban a felső várban régészeti feltárást folytattak, amelynek során tisztázták a tornyok helyzetét, megtalálták a kútalakú vízgyűjtőt. Szakállas puskák, ágyúgolyók, vasszegek alkották a kísérő régészeti anyagot.

338 A feltárás nyomán műemléki helyreállítást végeztek. 46. TATA első erődítése talán a Lackfi-családhoz fűződik, és a XIV. század második felére keltezhető. Az erősség tornyokból, a hozzá kapcsolódó, L alakú épületből állt, alapozása azonos a későbbi vár délkeleti tornyáéval.

339 Később királyi birtok Tata, Zsigmond 1409-től gyakran tartózkodott benne. Az új vár 14101430 között épülhetett,

340 feltehetően két szakaszban. Először elkészült a korábbi vár megnagyobbítása, egy szabályos négyszög alaprajzú, zártudvaros palota. A második periódusban, talán 1420 körül bővítették a várat négy saroktornyos, északkeleti és délnyugati oldalán egy-egy kápolnával kiegészített együttessé, amelynek északnyugati szárnyából azonban csak az alápincézés készült el.

341 Északnyugaton kaputorony épült. A várat feltehetően vizesárok övezte. Mátyás király idejében, 1472-ig bezárólag készült el a vár belső részeinek a díszítése, továbbá a palotát északnyugat és délnyugat felől védő kettős fal, külső szegletén nyugat felé néző rondellával.

342 A vár kijárata a kaputorony folytatásában, a nyugati falon nyílt. Ez a vár nagyon csekély értékű volt a XVII. századi harcokban: 1526-1566 között több alkalommal is gazdát cserélt, utóbb magyar kézen maradt. Ebben az időszakban a törökök is igyekeztek fokozni a vár védelmi lehetőségeit: felhasználták a várat körülvevő árkot is, ahol feltárták egy kettős palánk cölöp- és gerendamaradványait, a várfalhoz épített fatornyok nyomait, és a keletkező török kerámiatöredékeket.

343 1567-1570 között elkészült a vár déli sarkát védő, ötszög alaprajzú, óolasz bástya.

344 Mindkét bástyát ágyúállásokkal látták el. 1577-re elkészült a vár keleti sarkán az újabb, ötszög alaprajzú, óolasz bástya, a meglévő bástyát a rondellával összekötő várfal. Egyidejűleg lebontották a vár három tornyát, csak a keleti maradt fenn. 1586-ra megépítették a negyedik, északi, nyújtott háromszög alaprajzú bástyát két kazamatával és ágyúteremmel, amely a felvonóhidas kaput védte. Lehetséges, hogy nyugat és dél felé előművek is épültek a fal védelmére.

345 Tata az építkezések után sem volt alkalmas komoly védelemre. 1594-ben török kézre került, 1597-ben Pálffy Miklós visszafoglalta. Egy éven belül ismét kétszer cserélt gazdát a vár.

346 A XVII. században sem lehetett harcban megvédeni Tatát, miként a Rákóczi-szabadságharcban sem. 1717-től 1945-ig Esterházy birtok volt a már nagyon romos vár. Először 1815-ben, majd 1894 után tatarozták, ekkor kapta a ma látható neogót ablaksort. Régészeti kutatására és helyreállítására 1965-1972 között került sor, és a