Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

II. Fejezet. Régészetileg kutatott váraink jegyzéke

vár, tehát az erődített kolostort övező, XV. századi védőfal szabálytalan sokszög alaprajzú volt, három, négyzetes torony védte, közülük a nyugati oldali egyúttal kaputorony is volt. Ezeken kívül, az északkeleti oldalon látható ötszögletű, befelé nyitott építmény, esetleg torony lehetett. Ezt a falat újabb XVII. század első felére keltezhető, szabálytalan sokszögű fal követte,

249 hat darab ötszögletű védőtoronnyal, és dél felé nyíló, négyszögletű kaputoronnyal. Valamennyi torony befelé nyitott volt. A külső védőfalat szárazárok övezte, rajta a déli kaputoronyból kivezető híd vezetett át. Az árok külső szélén sövényfal húzódott. Az erődített kolostor csupán gyenge védelmet jelentett. 1529-ben török kézre került, később többször is gazdát cserélt. 1585-ben végleg elmenekültek belőle a szerzetesek, ettől kezdve Szentmártonhegy csak végvár volt. 1546-tól a király gondoskodott az erősségről. 1683-ban a törökök robbantották fel. Újjáépítése után a még megmaradt, középkori eredetű tornyokat az 1940-ben kezdődő építkezések során bontották le. Jelenleg látható tornyai múlt századiak.

250 Régészeti kutatása az 1965. évi műemléki konzerválással kapcsolódott össze. Ennek során tisztázták a fontosabb építéstörténeti adatokat, és helyreállították a déli védőfal középkori lőréseit.

251 32. PAPA Esterházy-kastélya középkori alapokra épült, a XVIII. század közepén. Előzménye a Garai család XV. századi várkastélya lehetett. Az az épület 1533-ban került Török Bálint kezére. 1543-ban a család tiszttartója, Martonfalvay Imre itt gyenge palánkkal övezett várat talált. Új palánkkal vette körül a várat és a kelet, illetve dél felé csatlakozó várost, és két évi munka után mindkét erődítést rondellákkal erősíttette meg.

252 A várat két kisebb, egy nagyobb, a várost öt nagyobb rondella védte, az összeköttetést a keleti várfalon álló, négyszögletes, középkori kaputorony biztosította és a Cinca patak vizesárka vette körül.

253 Pápa Győr elővára volt, erősítésén állandóan dolgoztak. Hadi krónikája Győréhez hasonlóan alakult, 1594-1597 között török kézen volt.

254 A palánkfalak messze túlélték a törökkort, 1752 után bontották le azokat. Régészeti kutatásra csak a kastély udvarán került sor, ahol megtalálták a XV. századi várkastély kváderköves falrészletét,

255 majd a délkeleti rondella és a keleti fal találkozását. A kísérő leletanyag kora- és későközépkori edénytöredékekből állt.

256 33. PÉCS a kétmagvú erődítések közé tartozott: XIII. századi, téglalap alaprajzú püspöki várához keletről és délről kapcsolódott a szabálytalan alaprajzú, XIV-XV. századi városfal. A püspökvár szintén két, párhuzamos védőövre tagolódott. A székesegyházat és a püspöki palotát övező, délnyugati sarkán négyszögletes toronnyal erősített falat kis távolságban, párhuzamosan követte a külső várfal. Ezt - Haüy 1687. évi alaprajza szerint - kilenc torony egészítette ki, közülük az északnyugati és az északkeleti saroktorony, továbbá a délnyugati barbakán félkörös alaprajzú, a többi torony és a délkeleti barbakán négyszögletes alaprajzú volt. A nagy kiterjedésű városfalat a négy világtáj felé nyíló kapuk törték át, és számos torony védelmezte.

257 Mindkét erősséget szárazárok övezte. A kimutatható utolsó erődítési munkálatok a XV. század végén történtek, Ernuszt Zsigmond püspök idején.

258 Pécs 1543-ban török kézre került. Erődítéséről, karbantartásáról rögvest intézkedtek.

259 A püspökvárban emelt törökkori várfalak egy részét meg is találták.

260 Haüy felmérése nyomán úgy látszik, a törökök itt sem létesítettek új védőműveket. A városfalak a XVIII. századtól indultak pusztulásnak. A püspöki vár délnyugati barbakánja, a falszakaszok, a nyugati és északi oldal tornyai megmaradtak. Régészeti kutatásuk 1954 óta folyamatosan történik. Az előkerült leletanyag zömében törökkori. A meglévő dzsámik és fürdő mellett a hódoltsági város életének számos tárgyi emlékére találtak rá, így például a városi vízvezeték több szakaszára,

261 kövezett útszakaszra,

262 több szemétgödörre, melyek kísérő leletanyaga kerámia volt.

263 Mohamedán műemlékekben leggazdagabb városunk jelentős török épületeit helyreállították.

264 34. PEST erődített hely volt a római korban, és részben ennek az erődítésnek a környékén bontakozott ki a középkori városmag is. A tatárjárás során bizonyára súlyosan megrongálódott védőfallal párhuzamosan, nagyobb területen épült meg az új városfal, és azon három kapu nyílt.

265 Pest városfejlődése a XV. század második felében vezetett el oda, hogy már az ország második városaként említették.

266 Bizonyára ezzel függ össze a városfalak erősítése is. Az új falak irányát a középkorival párhuzamosan jelölték ki. A korábbi városfaltól északra, a Duna partján rondellát építettek, valószínűleg egyidejűleg a városfallal. Ekkor alakíthatták át a déli, Duna-parti tornyot rondellává is.

267 A két rondella fedezte a révet és a kikötőt. A Duna-parti északi rondella közelében találták meg a XVIII. századi hídfőt is, ami középkori alapokon épült.

268 A városfalat végül tizenegy rondella és egy saroktorony erősítette.

269 A rondellák átmérője átlagosan 22 méter volt. A XVI. század várostromai ellen azonban nem volt esély, Pest többször is gazdát cserélt. 1526-ban, 1529-ben, 1541-ben elfoglalták a törökök,

270 és csak Roggendorf ostromait lehetett elhárítani. Ezzel szemben az oszmánok sikerrel védték meg Pestet 1542-ben, 1602-ben is csak átmenetileg foglalta el Russwurm tábornok. 1684-ben rövid időre, 1686-ban végleg felszabadult Pest városa. Védőműveit 1789-1808 körül lebontották, a városfalakhoz házakat építettek. Ilyen módon több falszakasz