Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
Bevezetés
1872-ben Wenzel Gusztáv a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadást a diósgyőri vár történetéről, amely a következő évben, bőséges okleveles anyag kíséretében, meg is jelent. Ez időtájt kezdte el Kandra Kabos Borsod vármegyében széles körű régészeti kutatásait. Mint lelkész, több Borsod vármegyei községben működött, majd 1881-től Egerben káplán, később a káptalan levéltárosa. Az egri egyházmegyén belül Borsod vármegyével foglalkozott a legtöbbet, így annak váraival is. Kutatásait részletesen leírta. 1879ben, majd 1895-ben tanulmányt írt a diósgyőri várról, amelyekben történeti adatokon felül személyes bejárásai és Szendrei János felmérései alapján a vár maradványait is leírta. Ismerte Kacs és Sály-Lator várát, ezekkel kapcsolatban az Örsúr nemzetség birtokait tárgyalta. Részletesen leírta Novaj-Halom földvárát, összefoglalta a borsodi földvár történeti adatait. A szendrői várral kapcsolatban XVI-XVII. századi adatokat közölt. Jelen volt Foltiny szihalmi ásatásán, a Csörsz-árkokat pedig Ároktő, Szihalom és Cserépfalu között kutatta. Rövid leírásából arra következtetünk, hogy járt a Szilvásvárad melletti Gerennaváron és Éleskő várán is. Ezeken kívül még sok várat sorolt fel. Sokoldalú régészeti kutatásait egyedül végezte, ennek nehézségeit érezni egy óhajában: „Vajha Borsodban archaeológiai bizottság alakulna!".* Sokévi gyűjtőmunka után, 1878-ban jelenik meg Rómer Flóris híres könyve, amelyben elsőként foglalja össze mindazt, amit addig az ország régészeti lelőhelyeiről tudni lehetett. Nincs adatunk arra, hogy Rómer járt volna a megyénkben, erről a területről az adatokat Foltiny és Kandra nyomán állította össze. Összesen 12 lelőhelyet sorolt fel, ezek közül a minket érdeklő Sályt csak emh'ti, de Szihalmot részletesen ismerteti Foltiny alapján.5 Az idősödő Kandra mellett kezdte meg régészeti és főleg történeti kutatásait a még egyetemi hallgató, miskolci születésű Szendrei (Wagner) János, aki a diósgyőri uradalom levéltárában Kandra számára lemásolta a diósgyőri vár rajzait. Szendrei már fiatalon Budapestre került (rövid ideig a Nemzeti Múzeum régiségtárában, majd egészen a nyugdíjaztatásáig a honvédelmi minisztériumban munkálkodott), és hadtörténész-régész körökben elismert szaktekintély lévén sokirányú elfoglaltságok kötötték le. Az első időkben azonban vissza-visszatért Borsod megyébe, különböző kutatásokat végezni. Nagy anyag- és helyismeretről tanúskodik 1883-ban megjelent munkája, amelyben összefoglalja az addig gyűjtött ismereteket a megye régészeti lelőhelyeiről. Ezek között a Csörsz-árkon kívül már sok őskori és középkori vár is szerepel. A lelőhelyeket korszakonként csoportosította (azóta több megállapítását módosították a régészet újabb eredményei). Három évvel később ugyanezeket az adatokat a Miskolc város története című nagy monográfiájába is beépítette, ott azonban kimerítően foglalkozott a bennünket érdeklő témák közül a diósgyőri várral és annak birtokaival is. 1888-ban ismerte fel a Tapolca feletti Várhegy őskori földvárát, ugyanekkor Szendrő várával kapcsolatban hívta fel a figyelmet XVI-XVII. századi oklevelekre. Szendrei azután hosszabb időre elszakadt szülővárosától, majd területünkön 1902-1903-ban találkozunk ismét a nevével, amikor a Műemléki Országos Bizottság megbízásából kitűnő rajzkészségét felhasználva, Borsod vármegye műemlékei közül mér fel sok templom mellett nyolc várat és egy földvárat (Szihalom), de legrészletesebben Szendrő várával foglalkozott. A század végén új név tűnik fel a régészettel foglalkozók között, Bartalos Gyuláé, aki két elődjéhez, Ipolyihoz és Kandrához hasonlóan Egerből járja nemcsak Borsod vármegyét, hanem az egész országot, elsősorban a hosszú védelmi vonalak (Csörsz-árkok) után kutatva. Kutatásait, terepbejárásait 1885 körül kezdte meg, azokat 1898-1902 között a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége anyagi támogatásával végezte. Területünkön a Csörsz-árkokon kívül több várat, földvárat is említ, ezeket azonban önkényesen összefüggésbe hozza az említett hosszanti védelmi vonalakkal. 1910-ben jelent meg a nagy szorgalommal összegyűjtött adatokat tartalmazó könyve, adatait és főleg következtetéseit azonban csak gondos felülvizsgálattal lehet értékelni. Az 1896. évi millenneumi ünnepséggel kapcsolatban országszerte folytak ásatások a honfoglalás kori leletek felkutatására, gyakran olyan helyeken is, ahol mai tudásunk szerint ilyen aligha várható. Megyénkben Bartalos végzett ásatást a borsodi földvárban, de arról semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. Ugyanezen célból folyt ásatás Bükkaranyos-Földvárban és Tard-Tatárdombon is, de ezekkel kapcsolatban még az ásató nevét sem ismerjük. Bartalos 1897-ben háromnapos ásatást végzett a novaji földvárban. 3,5 m vastag rétegződést állapított meg, legfelül honfoglalás kori sírok is előkerültek. Az eredményekről rövid leírást is közölt. A Borsod vármegyei múzeumi és ezen belül a régészeti törekvések 1899-ben jelentős állomáshoz értek. Az 1894-ben alakult Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület ekkor vette fel a nevébe a „Múzeumi" megjelölést is. A múzeum a Papszer utcai régi, középkori eredetű iskolaépületben kapott helyet, majd 1902-ben a kiállítás már meg is nyílt. A múzeumnak Gálffy Ignác felsőkereskedelmi iskolaigazgató volt a lelke, aki a múzeumi bizottság elnökének tisztét, miután erről 1907-ben Petró József ügyvéd leköszönt, 1940-ig viselte. 4 Kandra K. 1871. aug. 3. 5 Rómer F. 1878.96 - 97., 99.
