Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
agancsdarabot (a leírás szerint az egyik nyéllyukas balta alakú volt) is említ,l06 ezek bizonyára az őskoritelep hulladékaiként kerültek a sír földjébe. Több mint hat évtizedig ismét csak említik a lelőhelyet.107 Hosszú szünet után, az 1960-as években Kalicz N. járt a helyszínen, vár-jellegét és a felszíni leletek alapján a hatvani kultúra jelenlétét állapította meg,i08 öntőmintákat is említ erről a lelőhelyről.109 Az addig előkerült leletanyaggal Bona I. foglalkozott részletesen és a füzesabonyi kultúra több leletét ismertette (kocsimodell töredék, bronzöntő forma), egyúttal ő is kihangsúlyozza e kultúrán belül a vár-jelleget.l 10 Az első szakszerű ásatást Somogyvári Á. végezte 1981-ben. A füzesabonyi kultúrának egy nagy gödrét tárta fel, amelyből sok edénytöredék, állatcsont, hálónehezék, csontékszerek kerültek elő. Napvilágra került egy ház omladéka is a füzesabonyi kultúrából, de ebbe két, jóval későbbi, preszkíta gyermeksírt ástak bele edénymeUékletekkel.m A Földvár Novaj községtől dél-délkeletre, közel 3 km távolságra van, a községbe vezető bekötő országúttól keletre 150 - 200 méterre. A kis domb északnyugat - délkelet irányú lapos dombvonulat délkeleti végén helyezkedik el. Félkörívben árok választja el a dombhát azonos magasságú többi részétől (16. kép). Kelet felől a természetes, meredek domboldal határolja. Az egész terület szántóföld, az árok feltöltődött, a középső kis domb lekopott. Kandra K az 1870-es években még a helybeliek emlékezetére hivatkozik, mi szerint az árok korábban sokkal mélyebb volt, oldala pedig meredekebb. Mai felső szélessége 40 - 55 m körüli, mélysége 1 m. A középső kis kerek domb teteje lapos, átmérője 30 m, területe 0,08 ha körüli, az árokból mért magassága 3 m. A felszínen őskori cserepek találhatók, amelyek a fent ismertetett megállapítások szerint a hatvani, de különösen az ezt követő füzesabonyi kultúrába helyezik a vár korát. SÁLY-LATORVÁR-TETŐ. (Lásd a középkori várak között!) SZIHALOM-FÖLDVÁR. Borsod vármegye legtöbbször emh'tett és megkutatott várai közé tartozik (17. kép). Mivel azonban a kutatások a múlt században folytak és a régészettudomány akkori gyakorlatának megfelelően nem készült pontos leírás és dokumentáció, a sok adat ellenére máig sem tisztázott minden tekintetben a lelőhely eredeti rendeltetése és időrendje. 1851-ből ismerjük az első, rövid leírását, amikor már emberi csontvázakat, cserepeket és „emberi kezekkel hányt földvár alakú kis domb"-ot említenek.H2 1864-ben hasonlóan írnak róla és Anonymus ide vonatkozó adatával hozzák kapcsoIatba.U3 1868-ban a halom északi oldalán egy melléképületben oszlopot akartak leásni s eközben egy gyermekcsontvázat találtak, két darab ezüst karpereccel. Foltiny J., mint akkori szihalmi plébános, ugyanitt tovább ásatott és újabb csontvázra bukkant. Ezzel indult meg a halom és közvetlen környékének kutatása. Foltiny a halomtól keletre fekvő házak udvarán talált sok sírt, „kevés melléklettel", de megemh't szarvasagancs darabokat, csontkést és durva edénytöredékeket is. Mint írja, a temető a halomtól 30-40 méterre kezdődik, északi és keleti irányba terjed, többnyire a mai falu házai állnak felette. Ezután a „Földvár" feltárásába kezdett. A déli oldalát észak felé haladva az érintetlen talajig átvágta, feltárta a halomnak közel egyharmadát és az így kapott metszetben 15-20, sűrűn egymás alatt húzódó hamu- és földréteget állapított meg, összesen 12 láb (kb. 3,80 m) vastagságban. Ezekből állatcsontok, cserepek, tűzhelyek, agyagkúpok, csont- és kőeszközök, agyag állatszobrocskák, orsók stb. kerültek elő. A halom legalján köles, dinnye és uborka magvakat is talált. Felismerte, hogy a rétegek „régi népek" hosszantartó ittlakásának, folytonos tüzelésének következtében rakódtak egymásra. A halomban délről északra haladva feltűnt Foltinynek, hogy a csonteszközök elmaradtak és rozsdás vasdarabok, majd egy szép aranylelet is előkerült: két darab hatsoros karikagyűrű és hat nyakék-részlet, valamint két öntőminta homokkőből, melyeken „véső" alakja van. Ugyanakkor a halomtól „párszáz lépésnyire" a vasútvonal építése közben csontvázas sírokat találtak. Ezeket is részletesen leírta, de itt csak néhány leletet emelünk ki, amelyek az embercsontok mellett voltak: bronz- és vassarkantyú, vas nyílhegy, vaszabla, apró bronztárgyak, lócsontok.114 Foltiny a halomban talált leleteket őskoriaknak tartotta. Ettől eltért Ipolyi A. véleménye, aki az ásatás leleteivel behatóan foglalkozott. A halom rétegeiben magyar telep maradványait látta és az ő munkájuk 106 Bartalos Gy. 1899/a. 359. 107, Gerecze P. 1906. 246.; Leszih A. 1908. 97.; Borovszky S. 1909. 3., 7.; Erdey Gy. - Hubay J. - Vigyázó J. 1932.127. 108 Kalicz N. 1968. 119, 132, 133. 109 Kalicz N. 1969. 26, 27. 110 Bona 1.1975.146, 147, 154, 156. 111 Somogyvári Á. 1982. 112 Fényes E. 1851.4.132. 113 Pesty F. 1988. 324. 114 Az első rövid hír Foltiny J. 1870/a, a kutatás részletes ismertetése: Foltiny J. 1870/b, 1873. A növényi magleletekkel kapcsolatban lásd: P. Hartyányi B.-Nováki Gy. 1975. 16.
