Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
sőbbi leletekről semmi közelebbit nem tudunk meg, a leletanyag bő ismertetése, leírásban és képekben egyaránt kizárólag a bükki kultúrára szorítkozott. 45 1948-ban Megay G. kezdett kisebb ásatásba, majd Csalog J., Korek J. és Patay P. vezetésével öt helyen egy-egy 5x10 méteres szelvényt tártak fel. A domb huzamosabb lakottságát tükröző telepjelenségek közül egy földbe mélyített kunyhó és 13 gödör említése mellett a leletanyagot bőven ismertetik, de kizárólag a bükki kultúrából. 46 1955-ben Csalog J. említi ezt az ásatást, de csak egy itt talált kis neolitikus agyagidollal foglalkozik részletesen. 4 ? 1958-ban Korek J. és Patay P. már idézett munkájukban foglalták össze az addigi eredményeket és az 1948. évi ásatásuk leletanyagát ismertetik részletesen. 1970-ben K. Végh K. szórvány honfoglaláskori leleteket ismertet erről a lelőhelyről, egy füles bronzgomb töredékét és öt darab üveggyöngyöt. 48 Végül Kalicz N. és Makkay J. értékelését emeljük ki az itt előkerült, a bükki kultúrába tartozó leletekkel kapcsolatban, amelyeket e kultúra II. és III. fokozatába sorolnak be 49 Derékegyháza dombja Edelény-Borsodtól északkeletre 1,5 km-re van. A Derékhegy délnyugati nyúlványát képezi, ettől egy hegynyergen mesterségesen bevágott árok választja el, amelyen át Ládbesenyő felé vezet országút (9. kép). A dombot észak és nyugat felől vizenyős rét határolja, az alját a Balajti-patak és a Malom-ág fogja közre. A domb alakja hosszúkás, felszíne domború. Észak felé kinyúló része alkotja a legmagasabb pontját. Északi oldala meredek, a déli enyhén lejt, nyugati vége keskeny gerincben fut le. Az egész terület szántóföld, jelenleg parlag. A feltételezhető erődítés egyetlen nyoma az emh'tett mély bevágás. Ennek eredeti alakját nem ismerjük, mert az országút átvezetésével nyilván átalakult. Jelenlegi felső szélessége 20 - 30 m között váltakozik, mélysége 2-4 m körüli. Sáncnak nincs nyoma a felszínen, lehetséges, hogy azt már leszántották. Az északi, meredek oldal felett mesterséges terasz húzódik végig, ez azonban szántás következménye. Mindenesetre ez a vonal fogható fel a telep szélének. A településre alkalmas déli, enyhe lejtőn semmi sem zárja le a telep szélét, feltehetően lenyúlt a domb aljáig. Erre mutat az az adat is, amely szerint Nyiry D. ásatása során a domb alján is találtak „tűzpadokat" és sok leletet. Ha az északi oldal teraszát és a déli oldal alját fogadjuk el a lakott terület szélének, a telep hossza 400, legnagyobb szélessége kb. 250 m, területe 3,7 ha. Derékegyháza dombja a bükki kultúra egyik leggazdagabb leletanyagot szolgáltató telepnek bizonyult, bár a telepjelenségekről alig tudunk meg valamit. Ugyanakkor azonban a bronzkor és kora vaskor is jelen van, sőt a középkorra is következtethetünk a templommaradványok és a „hullámvonalas középkori" edények, valamint néhány honfoglalás kori lelet alapján. Mivel valamennyi kutató a neolitikus bükki kultúrára összpontosította a figyelmét, a későbbi korszakok helyi jelentőségére semmi adatunk sincs. Egyedül a középső bronzkorból tudunk egy gödörről, ami már hosszabb letelepedést jelent. Ezért a telep erődítésének a korára csak feltételezéseink lehetnek. Elvileg valamennyi emh'tett korszak szóba jöhetne, csak a bükki kultúra a legkevésbé (a bő leletanyag ellenére), mert eddig még egyetlen helyen sem állapítottak meg ebből a kultúrából származó erődítést. EDELÉNY-LUDMILLA-DULO. Első feüsmerője Leszih A. volt, aki mint ellipszis alakú földvárat jegyezte fel. 50 Nyiry D. meg is jelöli a helyét: „a sápi hegy nyugati végén tisztán kivehető földvár", és innen származó őskori leleteket sorol fel (kőbalták, csonteszközök, orsógombok, agyagkanál töredéke stb.), a cserepek díszítését pedig a hernádbűdi földváron előkerülőkhöz hasonlítja. 5 ! A Herman Ottó Múzeum munkatársainak 1973. évi terepbejárása után 1982-ben L. Wolf M. és S. Koós J. a helyszínen középső bronzkori cserepeket gyűjtött és az erődítés őskori eredetét állapították meg. A lelőhely nevét mint „Ludmilla-dűlő"-t vezették be a szakirodalomba 52 (a dűlő a múlt században kapta nevét gróf Forgách-Pongrácz Ludmilláról. 53 Tompa F. 1929. 21-22. II-V., XVII -XXIII., XXV-XXVIII. t.; Említi még: Tompa F. 1934 - 35. 33.; A kora vaskori cserepeket később Kemenczei T. is említi, kettőnek a képét is közli (Kemenczei T. 1970. 27., V. t. 14-15.). Az ásatások közölt évszámai között nincs összhang. Korek J. - Patay P. (1958. 21 - 26.) a Nyiry D. - Leszih A. féle ásatást egy évvel későbbre, 1927-re teszik, feltehetően a publikáció megjelenési éve alapján. Ugyanők Tompa F. ásatását az 1928. évből említik, az általuk közölt térképvázlaton viszont 1930 szerepel. Korek J.-Patay P. 1958. 21-26. Az 1948. évi ásatási felületek helyét nem közlik a térképvázlaton, csak két próbagödröt, feltehetően Megay G. ásatásának a helyét, amelyek a telep keleti széléhez közel, a lejtős oldalba esnek. Csalog J. 1955. 26., 30 - 31., 43. K Végh K 1970. 79 - 80.; Kemenczei T. az ásatásokat és eredményeit összefoglalta (1973). Kalicz N. - Makkay J. 1977.127. Leszih A. mint „Finke-sáppusztai földvár"-at említi, amely csakis a Ludmilla dűlő földvárával lehet azonos. Finke községet azóta Edelényhez csatolták. Nyiry D. 1927/a. 71. L. Wolf M.-Simán K. 1982.111.
