Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
várat, ennek alapján említi két évvel később Kemenczei T., mint feltehetően a Kyjatice-kultúrába tartozó erődített lakótelepet. 38 1974-ben a középkori vár és az ún. Kisvár nevű sziklacsúcs közötti nyeregben Dobody L. gyűjtött néhány cserepet. 39 A földvár régészeti ásatására még nem került sor.40 A Verebce-tető Dédestapolcsány és Mályinka község határvonalán, Mályinkától délnyugatra átlag 2,5 km távolságra emelkedik. A gerinc fő iránya észak-dél, oldala igen meredek, három nagy kiemelkedés tagolja (7. kép). Az északin (tszfm 598 m) a középkori dédesi vár romjai találhatók, a középső egy természetes, sziklás csúcs, az ún. Kisvár, majd tovább déü irányban hosszan elnyúló, lapos hegyhát, a Verebce-bérc következik, amelynek különálló előtagja a „Vásárhely-parlag" nevű emelkedés. A középkori dédesi vár hegykúpjának nyugati oldalát két sánc zárja le, egymástól 40-130 méterre, magasságuk 0,5-1,5 m. A hegy nyugati, viszonylag lankás oldalán sok mesterséges terasz húzódik, hosszuk többszáz méter, de vannak rövidebbek is. A legalsó terasz a telep széle, egyúttal a védelmi vonala is. Utóbbi a délnyugati oldalán közel 1,5 km hosszan már sánc alakjában követhető (8. kép) és felkanyarodik a déli nyeregbe, a Verebce-lápára. Itt három védelmi vonal védte a Verebce-tető déli végét, két árok, közöttük pedig egy alacsony sánc. A hegy keleti oldala sokkal meredekebb a nyugatinál, itt határozott védelmi vonalat nem találunk. A „Vásárhely-parlag" vonalától kezdődően itt is vannak teraszok egymás alatt, a legalsó közel a völgyfenék felett húzódik. A középkori dédesi vár alatti keleti oldalban a teraszok elmosódottak, már nem követhetők pontosan. Az így körülhatárolt telep hossza, az északnyugati külső sánctól a Verebce-lápa külső árkáig 2075 m. Legnagyobb szélessége a Vásárhely-parlag vonalában mérhető, 860 m. Teljes területe 123 ha. Nagy szintkülönbség mutatkozik az egyes részek között, amely eléri a 186 métert is. A felszínen sokfelé találni késő bronzkori cserepeket a pilinyi, vagy az ezt követő Kkyjatice-kultúrából. Legnagyobb valószínűség szerint az utóbbi kultúrába tartozik a földvár. EDELÉNY-BORSOD-DERÉKEGYHAZA A lelőhelyet első ízben Kandra K. említi. 1866-ban a tagosításkor ez a domb Ragály Gy. birtokába került, és mélyszántást végeztek a területén. Egy templom alapfalaiba akadt az eke. A maradványokat feltehetően Butykay J. miskolci mérnök figyelte meg, akitől Kandra az értesüléseit szerezte. A templom hossza 28 m volt, egyik végén torony, másik végén a szentély is kibontakozott. Két oldalán három-három „faltam" (támpillér) is kivehető volt. A szentély északkelet felé fordult. Az egész alapot kiásták (nyüván útban volt a földművelésnek), még a templombelsőből is összeszedték a kő- és habarcstörmeléket. Az alapozásban hosszú, faragott kövek is voltak. Kandra véleménye szerint ez volt a borsodi földvárhoz tartozó legkorábbi templom. Magával a lelőhellyel azonban nem foglalkozóitól A templomnak tehát a maradványai is elpusztultak, pontos helyét a dombon nem ismerjük. Az 1926. évi ásatást Leszih A. ismertette. Szűkszavú leírásából csak annyit tudunk meg, hogy Nyiry D. vezetésével a domb alján hat, a dombtetőn egy nagyobb felületen pedig egy „tűzpad" került elő, mindkét helyen sok őskori leletanyag kíséretében. Az ásatáson résztvett Megay G. és néhány napig Leszih A. is, aki különben ugyanekkor végezte a borsodi földvár feltárását. A Derékegyházán előkerült leleteket részletesen felsorolta (örlőkövek, orsógombok, agyagkanál, szűrőedény, agyagkúp és edények, illetve cseréptöredékek) és képekben is bemutatta. Kormeghatározása ma is helytálló: a neolitikus bükki kultúra hagyatékai. Megemlíti azonban, hogy kevés bronzkori, kora vaskori és hullámvonalas díszítésű középkori edény is van a leletanyagban, de ezekről semmi közelebbit nem közölt. A lelőhely fekvésével kapcsolatban kiemeli, hogy a dombnyúlványt egy mély bevágás (ma országút), a „Vaskapu" választja el a Derékhegytől, amivel tulajdonképpen erődített jellegére utalt.42 Nyiry D.43 és Szendrei J. már határozottan mint földvárat említi.44 A következő ásatás 1928-ban került sorra, Tompa F. vezetésével, amelyen az angol C. G. Clarke régész is résztvett. Részleteket erről az ásatásról is alig tudunk. Nagy felületeket tártak fel a telep keleti felén, az átvágás felé eső részen, de ház nem bontakozott ki. Egyetlen helyen siskerült egy 1,3 m átmérőjű gödröt feltárni, ebben azonban a bronzkor II. periódusába tartozó cserepek voltak. Tompa is megemlíti a bronzkort és vaskort, mint olyan korszakokat, amikor a bükki kultúra 50 - 80 cm vastag rétegét megbolygatták. kE kéx Kemenczei T. 1970. 28., 1984. 41. 39 Dobosy L. 1975. 20.; HOM régészeti leltár 74.32.1-3. 40 Részletes leírását lásd: Nováki Gy. 1988. 41 K (andra) K.(abos) 1885/b. 124-125. 42 Leszih A. 1927/b. 87 - 94. 43 Nyiry D. 1927/a. 71. 44 Szendrei J. 1927. 270.
