A százdi alapítólevél 1067 - Oklevéltár (Miskolc, 1986)

földterületet, amelyet később enged át nekem Salamon király a nagy fejedelemmel együtt abban a faluban, amelynek a neve Céda. Innen az egyháziakon kívül távozzanak ettől a naptól kezdve, akik a szabad névre igényt tartanak. És ebben a fent nevezett faluban átengedem nagy leányomnak a föld fele részét. E falu egészében vannak jövedelmek, amelyeknek a fele része az apátságé, fele része pedig leányomé. Átengedem nagy leányom fiának, tudnillik Heche-nek Fonsol föld fele részét, azt, amely engem illet, a szabadosok tizenkét telkével együtt, ami fele rész. Rokonaimnak adom Vensellev (Vencsellő) hét ekényi földjét öt halastóval és a szabadosok hat telkével együtt; amely halastavaknak a nevei a következők: Wensellev towa, Proluca, Homuser, Tehna, Ebes. És ezen a földön marad három ekényi föld a Zobolchy-i (szabolcsi) vár polgárai számára. Adom Wense földet is, amely a Zobolchy-i várnál maradó Tymar (Tímár) föld mellett fekszik, három ekével, két halásszal és a Tyccha halastóval együtt. Ez határára nézve a Tisza mentén halad felfelé és a Nogewrem-nek nevezett helyen átmegy a Tiszán a déli részre és elmegy egy bizonyos ligetig, amely teljes egészében az enyém; innen Rakamoz-hoz (Rakamaz) jut, ahol van három földből csinált határjel, és innen megy a Zoloch nagy útra, amelyen keresztül Kuurew felé megy, ahol a Tyza és Budrug összefolyik. Adok földet Bekechen, a szabadosok 12 telkével, két ekével és szolgák telkeivel együtt. Az anya-határ (?) Zakaria-tól keletre kezdődik, tart a Sumug dombig, ott három völgy felé fordul, innen a Cosme falunál lévő gyógyvizekig megy, innen a nagy hegyig, amely mellett jobbról egy földhányás van, innen a nagy útra visz, a Zakaria-val való említett határig. Ezt a földet a nagy fejedelem adta nekem, én pedig a monostornak adom, a poroszló Chyxha fia Apa, István bihari ispán poroszlója Yde, az én poroszlóm Fygudy. A monostornak adom Damarad pusztát, és benne 14 családot, hogy hordjanak fát a monostor számára. Adom Prouod pusztát minden szükséges dologgal együtt, adom Suruk pusztát is Szent Márton kápolnájával. Vannak pedig ott magyarok, akiknek a hadnagya (?) Mihály nevezetű; elrendeltem nekik, hogy mindegyikük adjon a saját háza után egy vödör mézet, amely évben pedig szükséges, a méz helyett adjanak egy szekér fát a monostornak. Adom Zekeres pusztát is, benne a hozzám tartozó népet, akik kétszer szolgálnak minden hónapban és akárhová menjen az apát