Hőgye István: Zempléni históriák II. 1849-1950. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 2. (Budapest - Miskolc, 1989)

15. A ZEMPLÉNIEK LEVELE TELEKI LÁSZLÓHOZ KISZABADULÁSA UTÁN Tisztelt Gróf Úr! Midőn Önnek a Szász Kormány által lett elfogatásának híre hozzánk elhatott, amennyire megdöbbentünk a közelebbi évtized alatt a Nem­zet Nagyjaiban ért súlyos veszteségeknek Önben is lehető ismétlődé­sén, épp oly botránkozással fordultunk el azon bánás módtól, mi sze­rént egy műveitnemzetet képviselő állam kormányja vonta meg Önnek künn is tisztelt személyétől azon oltalmat, melyet political mene­kültek irányjában még a nem keresztény államok is vallásos kegyele­tességgel gyakorolnak- de sőt, mi még több eszközévé tette magát a­zon törvénytelen üldözésnek, melynek felfogott alapja a Szász állam ügyeit különösen leg távolabbról sem érdekli vala. Csak hamar azon­ban nemzetünk dicsőítésével találkozánk Önnek balesetében, midőn nem tsak az összes Magyar Nemzet fájdalmán jajdult fel, hanem a kül népek, s az egész közvélemény is honn fiaink eránt még soha nem mu­tatott érdekeltséggel szóllaltak meg, a nemzetközi jogoknak a Gróf Úr személyében lett botrányos megsértése iránt, s követelték és ki is vívták bekövetkezett szabaddá tételét. E megye közönsége hazafiúi részvéttel és figyelemmel kisérte mind e­zen eseményeket, s miután Ön a hosszas hontalanság fájdalmának ki­szenvedése után elvégre ismét a Haza szent földére lépett, nem mu­laszthatja el, hogy őszinte szívből ne üdvözölje, mint egyikét azon édes Övéinek, kiket e hont végig üvöltő fergeteg idején távol par­tokra vetett e hullám, és akik felé járdállva az örömtelen utakon folytonosan fordulva voltak aggódó gondolataink. A Haza szívesen engedne nyugtot a Fáradtnak s üdítő pihenést megjött gyermekének - ám de jövője még mindig kétes és sötét, s borútlan ég fényes csillagokkal most nem jelzi az idő folyását! Ki tudja Böltse­inket és igy Önt is Gróf Úr nem szóllítják é közel jövőbe helyeikre a nehéz viszonyok? Engedje akkor hinnünk, hogy tudomány és tapaszta­latokkal gazdag élete egész munkásságával, s honn szerelme lankadat­lan törekvésével teendi tömörebbé azon nagy férfiai ditsteljes egye­temét, kik ernyedetlen éberséggel virrasztanak e hon üdve fölött. Kelt a folyó 1861-ik évi február hó 9-ik napján Sátor Alja Ujhelyben folytatva tartott Köz Gyűlésünkből. Zemplén Vármegye Közönsége. Év va András Zemplén megye főjegyzője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom