Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)

III. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek sora - Bőcs - Emőd

Bocs Eredetileg két külön faluból, Belső- és Külső-Bőcsből állt. Belső-Bőcs határa Zemplén, Külső Bőcsé Borsod megyéhez tartozott. A két részt a Hernád választja el egymástól. A Hernád áradásaival sokat ártott a falunak, de sokszor segített is rajta. Az áradások okozta mocsarak, a folyó szeszélyes alsó folyása jó védelmet nyújtottak a lakosság számára. Ennek ellenére Bocs is elpusztult a török harcokban. A szétszéledt, északabbra menekült lakosság állandóan visszatért belé. 1606-10 táján hajdúk is költöztek a helységbe és I. Rákóczi Györgytől 1643-ban szabadalomlevelet is kaptak. II. Rákóczi Ferenc zászlai alatt számos bocsi szolgált.

21 Lakosai magyarok és mint Fényes Elek írja: ,jó erkölcsűek, szorgalmas és rendet szerető, öltözékükben fényűzést nem, de csinosságot keresnek."

22 A tiszántúli nagy szarvasmarhatenyésztő helyekkel élénk kapcsolatot tartottak. Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Kunmadaras vásárain állandóan voltak bőcsiek. Saját, messze földön híres tulkaikat ezeken a helyeken cserélték ki. Szabolcs megyében nagy kiterjedésű legelőket béreltek. Ernőd Az ónodi uradalomhoz tartozó Borsod megyei község. 1685-ben 8 lakott és 52 puszta telke volt.

23 Ez a 8 lakott telek valószínűleg hajdú település volt. A többi hajdútelepektől elég távol esett. Hamarabb sikerült benne a hajdúkat kiváltságaiktól kiforgatni, mint más helyeken. A XVII-XVIII. sz. fordulóján aránylag innét volt legnagyobb az elvándorlás. A mai lakosság semmit sem tud az egykori hajdútelepről. Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyújteménye V. 423-424. 1. OSZK Kézirattára Fol. Hung. 1389. Fényes Elek: i. m. 162-163. Borovszky Samu: Borsod vármegye története. I. köt. Bp. 1909.