Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)
II. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek
figyelmeztették a távolabbi vidéket. Innen származna a Harangod neve is. A községekben és a környékén birtokos nemesek kezdettől fogva a kiváltságos állapot megszüntetésén dolgoztak. Bitorlóknak tekintették a hajdúkat és erőszakkal is jobbágyi szolgálatokra igyekeztek kötelezni őket. Féltették tőlük jobbágyaikat is, akikben a hajdúszabadalmak iránt olthatatlan vágy élt. Az 1634-es országgyűlésen Zemplén varmegyét Tarkányi István alispán és Kácsándy Mihály képviselték. Követi utasításuk volt, hogy az országgyűlés a nemesek érdekeinek megfelelő döntést hozzon a zempléni hajdútelepek ügyében, azaz fosszák meg őket kiváltságaiktól, helyezzék vissza őket jobbágysorba, a földesúri, illetőleg megyei joghatóság alá. Céljukat el is érték, de az országgyűlés döntését nem tudták végrehajtani, mert a kiváltságaikat védő lakosság, hogy jobbágyi állapotba ismét ne kerüljön, meghódolt a töröknek. 1635-ben az egri törökök megszállták a zempléni hajdútelepeket, sőt messze északra is elkalandoztak. Bár a török kivonult, az országgyűlés határozatának mégsem lett foganatja, mert a zavaros viszonyok miatt nem lehetett továbbra sem végrehajtani őket. De fontosabb körülmény is közrejátszott a hajdútelepek kiváltságának megtartásában. Ez volt a Rákóczi-család birtokszervező munkája és a különböző függetlenségi mozgalmak. A földesurak kénytelenek voltak azzal megelégedni, hogy esetről esetre megújíttatták az országgyűlés határozatát (1647 és 1649) és vártak a jó alkalomra, amikor azokat végrehajthatták. Ez az idő hamarosan el is jött. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után a Sajó-Hernádmelléki hajdútelepek kiváltságait megsemmisítették és a lakosságot jobbágysorba süllyesztették. Pedig II. Rákóczi Ferenc a hét hajdúváros mintájára a zempléni hajdútelepekből külön kerületet szervezett báji Patai Sámuel főkapitánysága alatt. (1705) 14 Előzőleg „az ónodi kapitányság alá tartozó helységekének, „Ónod és a hét hajdú helyekéből álló katonai településcsoportoknak mondták őket. Rákóczi Ferenc igyekezett a Sajó-Hernád-melléki hajdúság ügyes-bajos dolgait báji Patai Sámuelen keresztül intézni. Például Eszterházi Antalnak írja 1710. máj. 3-án Radványból: „N. V. Pető György colonellus hivünk... bizonyos lopás által esett kárvallásáért azon hajdúvárosok közül való Szederkény nevű helységnek egy szekerét négy ökörrel elfogta." Ha Petőnek panasza van a szederkényiek ellen, „szükséges, hogy annak rendi szerint azon hajdúvárossink députait commissariussa N. V. Patay Sámuel hivünk előtt prosequeálja." Archívum Rákóczianum III. 422.1.
