Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)

II. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek

A Sajó-Hernád-melléki hajdúság számára Rákóczi szabadságharcának leverése után nem volt más tiltakozási lehetőség, mint a szökés, az elvándorlás. Tömegesen költöztek le az Alföldre, feltehetőleg azokra a területekre, ahonnan elődeik eljöttek. Új lakóhelyeiken sokukat előző lakhelyeik után nevezték, vagy az előző lakóhely nevét ragadványénévként használták, így van a Nagykunságban Emődi, Németi, vagy később Német, ónodi vagy kesznyéteni Balog, bocsi Kiss stb. család. Új lakóhelyeiken kovászai lettek az ottani antifeudális mozgalmaknak. 1702-ben a megszorult kincstár eladta a majdnem lakatlan Hármaskerületet (Kis- és Nagykunság és Jászság) Német Lovagrendnek. Az addig kiváltságos lakosság a Lovagrend taxás jobbágyává lett. Az adásvételi szerződés lehetővé tette a Kerületek visszaváltását, ami a lakosság jobbágysorból való szabadulását is jelentette volna. Az idetelepülőket ez a nagyszerű lehetőség is csábította. A lehetőséget kihasználták, sőt túl is mentek rajta. Eredetileg nem a Kerülethez tartozó helyeket, mint a Kerületek régi részét tüntették fel és a váltság összeg előteremtésekor az ilyen, eredetileg jobbágy helyeket is, megváltották és a lakosok mint kiváltságos népelem folytatták életüket (pl. Túrkeve). Felhasználták a különböző telepítési akciókat is, hogyha már a jobbágysorból nem is tudnak kilábolni, legalább új helyen, kedvezőbb körülmények között viseljék a terheket. Sokan mentek Békés, Bács és Csongrád megyébe. Az itt maradt lakosság pedig lassan beletörődött sorsába, elfelejtette egykori kiváltságos állapotát. Ma már alig él a múlt tudata. Mint már mondtuk, lényeges különbség a hajdúkerületi és Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek között az, hogy az itteni telepek közel sem voltak olyan egyöntetűek, mint azok. Az egyes helységeket csak kényszerűségből nevezzük hajdútelepeknek, mert bennük a kiváltságos, jobbágyi állapotból kiemelt családok mellett jobbágyokat, birtokos és birtoktalan kisés középnemeseket, uradalmi személyzetet; tehát egy sokrétű társadalmat találunk. A Sajó-Hernád-melléki hajdúság kutatását ez a sokrétűség is nagyban megnehezíti. Helyesen látja ezt a kérdést Makkai László, amikor így ír: „határterületről lévén szó, a lakosságnak jelentékeny hányadát teszik a végvári katonák és a részben jobbágyokkal vegyesen, részben önálló településeken élő, teljesen szabad, vagy földesúri birtokra szálló hajdúk. A Rákóczi-birtokokon ennek a társadalmi rétegződésnek egész skáláját meg-