Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ÖRÖKVÁLTSÁG KÉRDÉSE

zen hagyását, s hiába figyelmeztetett Beöthy arra, hogy a kérdés a jobbágyok 1/3-át közelről érinti s így akár lázadást is okozhat, az alsótábla nem tágított álláspontjától: a földesúr jóváhagyása nélkül kialakított irtások ellenszolgáltatás nélkül, a , 217 többiek kártérítéssel visszaválthatók. Mindez tökéletesen megfelelt Zemplén elképzeléseinek is. Az 1B34. augusztusi úrbéri királyi válasz az 1807 előtti irtásokat mentesítette volna 218 a visszaváltás alól, de a követek nem engedtek. Dókus például ismét arra hivatkozott, hogy a határ csakis a felső megyéket sújtja; a zempléni közgyűlés ismételten utasította is, hogy az 219 irtások körül engedményt ne tegyen. A határ nem is került a törvénybe, Bécs sem csinált belőle különösebben nagy problémát, s így a jobbágy érdekében mindössze annyi történt, hogy a törvény, meglehetősen homályos fogalmazásban, a már úrbéressé vált /?!/ irtásokat mentesítette a visszaváltás alól. A jövőre nézve nem csekély kihatású vita a nemesség érdekeinek tökéletesen megfelelően lett lezárva. Arra is adott az országgyűlés példát, hogy Zemplén nemessége, bár a szabadságjogok megadását, a feudális tulajdonviszonyok megbontását sürgetve több ponton már elfogadta a reformellenzék polgári gondolatait, ezzel szöges ellentétben feudális nemesi privilégiumot védelmezett, sőt annak kizárólagos birtokában akart maradni. így Zemplén el akarta törölni az urbariális kocsmáitatást; Dókus országos ülésen bizonygatta, hogy az a jobbágynak haszontalan, a földesúrnak pedig káros. Javasolta a kocsmáitatás elvételét s helyette más kedvezmény nyújtását. Ekkor vetette fel a füstpénz eltörlését, amit azonban Kölcsey nem tartott megfelelő ellenértéknek s cserébe csakis a kilenced eltörlését volt hajlandó elfogadni. Zemplén e ponton, s ez ritkán történt meg a hosszú országgyűlés folyamán, a jogfosztást támogató kisebbségbe került /hozzá kell tennünk, hogy az úrbéri kocsmál220 tatást megtartó többség csak alig pár szavas volt/. Tudnunk kell itt azt, hogy a birtokos nemesek jó része Zemplénben hegyaljai szőlővel is rendelkezett, s a kocsma egyébként is a legjobban fizető nemesi privilégium volt,, melyet a zempléni nemesség is szívesen monopolizált volna, még ha ezt lehetetlen