Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

guk is, részben nem láttak lehetőséget védelmére. Kossuth köz vétlen családja nem volt zempléni illetőségű (bár a megyében sok szinte kivétel nélkül konzervatív-aulikus beállítottságú Kossuth élt, köztük az ekkortájt főjegyzővé kinevezett Kossuth András), nem volt zempléni birtokos és elég bátor volt ahhoz, hogy több ízben megtámadjon, felelősségre vonjon főrangú zempléni vezetőket, amit a többségében tekintélytisztelő köznemesség nem bocsátott meg, hiába dolgozott rengeteget és eredményesen Kossuth a megyei összeírás és az operátumok munkálatai során. Lónyayék nem szakították meg vele a viszonyt, igénybevstték szónoki tehetségét és agitációs erejét. Résztvett - bár több idegőrlő és időrabló pere is folyt párhuzamosan - az összebizottság ülésein és a közgyűlésen is. 1832 novemberében azonban már érezhetően tarthatatlanná vált zempléni közéleti helyzete: nem választották be a követutasítást készítő választmányba, ami a nyilvánvaló mellőzés jele volt. Sorra vesztette el megbízatásait, adósságait nem tudta fizetni, anyagilag is a csőd szélére került - kiszorult a zempléni közéletből.

151 A Lónyay körrel azonban, mindenekelőtt Vécsey Pállal továbbra is szívélyes kapcsolatban maradt, Lónyayval is - politikai pályájuk számtalanszor érintkezik - hosszú időn át zavartalan maradt harcostársi viszonyuk, bár igazán meleg barátság nem alakult ki köztük soha. Mindvégig kitartottak pl. az "Önözés" mellett