Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

a közgyűlés a kincstárra kívánta hárítani, de már adóemelés nélkül. Ez szemre jelentős eredménynek tűnik, de országgyűlési kivitelének nem sok esélye volt. A közgyűlési módosításokat áttekintve mindenképpen a pozitívu149 mok javára billen a mérleg. És ami a döntő, az immár végleges szövegű zempléni munkálatban ott szerepelt az örökváltság, a tized megváltása, a jobbágy korlátozástól mentes birtokképessége és személyes szabadsága, az ősiség eltörlése, az úriszék módosítása a döntő ponton, a törvénykezés és közigazgatás elválasztása. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a zempléni ellenzék végrehajtotta a frontáttörést: az első refomországgyűlésre Zemplén követei az ellenzéki megyék követei között is tekintélyt biztosító s több ponton a feudalizmus rendszerét a bizottsági munkák hivatalos céljával ellentétben áttörő javaslatokat vihettek magukkal. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a nemesség Zemplénben is a személyes szabadságjogok kiterjesztésének szándékával párhuzamosan, az anyagi kedvezmények terén csak csekély áldozatokra kész. Zemplén egész reformkori történetén végigfutó tényező lesz a "mindent csak pénzt ne" elve; a sokszor emlegetett sarkalatos nemesi jogokat a nemesség hova-tovább hajlandó az anyagi természetű privilégiumokra leszűkíteni, hogy aztán ezekhez annál szívósabban ragaszkodjék. A közgyűlés után a zempléni ellenzék elvesztette Kossuth Lajost Már a bizottsági munkálatok idején megyei tiszti vizsgálat folyt ellene. Mint fiatalember, élénk társadalmi életet élt (ügyvéd nem nélkülözhette a jó kapcsolatokat), s részt vett a megyei ifjúság sokszor költséges szórakozásaiban, miközben rendkívül szorult hely zetben lévő, nagylétszámú családjáról is egyedül kellett gondoskod nia; nem csoda, ha a megyei tisztviselők és ügyvédek általános szo kása szerint - bizonyos pénzösszegeket, melyek hosszabb-rövidebb ideig letétbe voltak nála, átmenetileg a saját céljaira fordított. A megyei életben apróságnak tartott hibát azonban Kossuth ekkor már tekintélyes számú és nem utolsó sorban komoly hatalmú ellenségei (elég ha magára Mailáth főispánra utalunk) felhasználták Kossuth megbuktatására; 1832 februárjában a közgyűléssel, nem éppen elfogulatlan bizottsági vélemény alapján, elítéltették. Ellenzéki társai sem tudták megvédeni: részben vétkesnek tartották ma-