Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

bizottság továbbra is szükségesnek vélte a nemesi adómentesség alapjaként szolgáló nemesi felkelést, de azzal, hogy minden nemes ifjú két esztendőt valóban szolgáljon a rendes katonaságnál és számukat - ez új, és a jobbágyon könnyíteni kívánó gondolat volt - vonják le a jobbágyok közül kiállítandó újoncok létszámából. Az adóügyi javaslatoknál az albizottság nem vetett fel jelentősebb új gondolatot. Javasolta például, hogy rovásos öszszeírások az adóalap pontos, s a változásokat követő meghatározása érdekében évente s ne háromévente történjenek. A nemesi adómentesség aggályosan körültekintő védelmének szándéka csendült kisbból az indítványból, hogy a nem nemes haszonbérlők csakis saját vagyonuk után fizessenek adót és ne a haszonbér összege alapján (az Országos Bizottság ezt javasolta, és ez felelt meg a zempléni gyakorlatnak is), ami burkolt nemesi adót jelent... Az összbizottság aztán visszatért az országos javaslathoz és a meglévő gyakorlathoz. A zempléni összbizottság hajlandónak mutatkozott a hadi adó felemelésére is abban az esetben, ha a katonaság ellátását a kincstár vállalja magára. Ez nem volt érdektelen javaslat, országgyűlési sikere esetén a job bágy nyomasztó tehertől és sok visszaéléstől szabadult volna -»eg.

143 az ismertetett megyei bizottsági javaslatok sorsa végül is az 1832.szeptember 4-7. közti közgyűlésen dőlt el. Az itt végleges formába öntött határozatok már az országgyűlési követutasítások gerincét képezték. A közgyűlés súlyát ennek megfelelően érezte a kormány és az ellenzék egyaránt. Mailáth Antal főispán más m°gyék főispánjaival egyetemben utasítást kapott Bécsből, hogy személyesen elnököljön a bizottsági munkák formájának végső kialakításakor. Mailáth jelentéséből tudjuk, hogy az oppozíció - Mailáth szavaival a "túlzó liberálisok" - nagy számban, szervezetten és felkészülten léptek fel a gyűlésen, és "fel a14 4 karták forgatni a megyei összbizottság munkálatait. Lónyay Gábor mindjárt a vita elején - még a tematikus tárgya lás megkezdése előtt - ismertette programját. Beszédét túlzás nélkül nevezhetjük korszakos jelentőségűnek, hiszen, Barta István szavaival élve, elmondása pillanatában a legradikálisabb elvi deklaráció volt, ami a kiváltságos osztály részéről Magyar országon a reformok támogatása mellett elhangzott. Lónyay - lát