Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

t u k - hónapokon át készült; olvasmányai, a baráti viták és vélemények alapján összegezte álláspontját és mint az oppozició vezetője a következetesen végiggondolt liberális eszmék foglalatával adta meg az ellenzék 4 napos feszült harcának alaphangját és lepte meg a közgyűlés többségét, mely a szokás szerint a bizottsági munkálatok némi korrekciójára és gyors jóváhagyására számított. Beszédének bevezető részében a változások irányát felismerő, a forradalmi rázkódásokat megelőző - 1831 után nagyonis időszerű - reformok észszerűsége mellett érvelt. Utalt más nemzetek példájára "kik csak vérrel vásárolhatták meg alkotmányuk javítását" és figyelmeztetően utalt arra, hogy a magyar privilegizált osztály egyelőre még kényszerítés nélkül, nyugodtan tanácskozhat a teendőkről. Ki tudja, lesz-e még egy ilyen alkalom? - kérdezte. "Gondoljuk meg azt is - folytatta -, hogy sokkal könnyebb s tanácsosabb belső mozgásokat s zavarokat czélirányos javítások, ujjitások s igazságos concessiók által megelőzni, mint azokat erőszakosan elnyomni". Ki merte ..ondani, hogy az új törvényekre elsősorban a nép helyzete miatt lát okot, hiszen - mondta - a kedvezményeket élvező nemesség is sok törvénytelenséget tapasztal, hát még a jogtalanok, kik állandó erőszaknak vannak kitéve, sokszor alig 20 egynéhány éves fiatal megyei tisztviselők részéről, akiket "nem érdem, de születés" tett polcukra. Áttérve az Országos Bizottság munkálataira, kijelentette, hogy az operátumok céljukat, az elavult alkotmány javítását nem érték el, nem felelnek meg a többség - s itt hangsúlyozottan nem az "uralkodó classisra" gondolt - kívánságának; ő is leszűrte sok más reformer társához hasonlóan a tanúiságot, hogy 40 évvel korábban, az első operátumok kialakításakor nagyobb reformkészség volt tapasztalható. Első konkrétumként a közpoxgári munkálaton belül az országgyűlés rendezésével foglalkozott, amit elsődleges feladatnak tekintett: "Ha a képviseleti rendszer jó - mondta -,a javítások az egész nemzet, nemcsak a privilegizáltak érdekét szolgálják. Mivel Magyarországon csak a nemességnek volt képviseleti joga, indokolatlannak tartotta a közvetítqető felső tábla létét és nem mulasztotta el, hogy vágjon egyet utalásszerűén úgy a nyugati országok, mint Magyarország dicstelen szerepű felsőházain.