Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN
mény ellenében sikerre vinni. (Nem érthetünk egyet teljesen Barta Istvánnal, aki az albizottsági munkálatot semmitmondónak nevezte; a munkálat ugyanis a megyei törvényszék rendezése kérdésében néhány kifejezetten előremutató javaslatot tartalmazott. így szorgalmazta a törvénykezés és közigazgatás elválasztását, állandó megyei törvényszékek létesítését, mégpedig a vizsgázott jogászok közül a közgyűlés által választott tagokkal, és javasolta, hogy a megyei törvényszék elnöke se a főispán, se az alispán ne lehessen, és nyilvánossá kívánta tenni a törvényszék munkáját.) Az viszont tény, hogy az összbizottságban vált határozattá a tized és az ősiség eltörlése (az utóbbi javaslat indoklása Széchenyi Hitelének érveit ismételte) éí egy elvi jelentőségű, az Országos Bizottság alapelvével homlokegyenest ellenkező előjelű kitétel: az ősi alkotmány törvényei semmiben se kössék meg a következő országgyűlés kezét. Javaslatba került a törvények magyarnyelvű szerkesztésének igénye, is. Barta István úgy tudta, hogy a jogügyi munkálat tartalmazta az úr^szék eltörlésének kívánságát is. A javaslatba azonban csak az úriszék lényeges módosítása lett rögzítve (a földesurat illető ügyekben ne az úriszék, hanem a megyei törvényszék ítéljen). Az úriszék eltörlését az összbizottság kívánatosnak tartotta, de egyelőre nem látta időszerűnek. 1 * 1 összességében jogügyi határozataival a zempléni operátum tovább biztosította a megye élvonalbeli helyét országos viszonylatban. A tudományos és egyházügyi albizottság javaslatainak fő érdeme a nevelésügy fontosságának felismerése. Az albizottság határozatait (a nevelésügyben az országgyűlés legyen illetékes, a népiskolák tartozzanak a megyék felügyelete alá, az egyetemi alappal a kormány számoljon el, az egyetemi katedrákat ne bécsi döntés, hanem pályázat útján töltsék be) az összbizottság radikális kívánságokkal egészítette ki: a tanárokat és tanítókat - akik az állam alkalmazottjai legyenek - a birtokosok, egyházak, és községek által fizetett alapból fizessék. Ezt követte a felekezeti is142 kólák nyílt jellegének, és a tized eltörlésének javaslata. A banderiális, adóügyi és bányászati munkákra 1831-ben nem került sor, ezeket közvetlenül az összbizottsági ülések előtt vitatták meg. A banderiális munkával kapcsolatos határozataiban a
