Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN
ton a zempléni bizottság i11 iberál isnak bizonyult és a tüneti 137 kezelés eszközeihez nyúlt. A Hegyalját tárgyalva is kitért a bizottság az osztrák vámpolitika súlyosan káros voltára, és a borkereskedelem fellendítése érdekében javasolta, hogy az ország északi szomszédai kapjanak kedvezményeket, az elzárt, korábban virágzó kereskedelmi utakat nyissák meg, a földesurak elővét'eli joga szűnjön meg, a tizedet töröljék el (!), a kilen138 cedet pénzen vagy munkával váltsák meg. Az úrbéri albizottság gyenge összetételű volt, így munkálata csak annyiban lépett túl az Országos Bizottság javaslatain, hogy a jobbágytelki haszonvétel adás-vételénél nem javasolt mennyiségi korlátozást (kizárta viszont a haszonvétel vásárlásából a nemeseket, a nemesi adómentesség megőrzésének nyilvánvaló hátsó gondolatával), kívánta a kilenced és tized megváltását kötelező erővel (igaz, a megváltást munkában vagy pénzen írta elő s a választást a földesúrra bízta). Az összbizottságban aztán a reformerek értékes sikert harcoltak ki. Pest megye körlevélben közlött javaslatát alapul véve bekerült a javaslatba, bár homályos és félreértésekre okot szolgáltatható formában, az örökváltság szorgalmazása. A sikert az oppozíció egyesült erőfeszítésén kívül az is magyarázta, hogy a megyében a parasztfelkelés után a haladástól rettegők tábora is polarizálódott s egy része a földesúr-jobbágy viszony feszültségének feloldását az operátum vitái idején már nem a szigorban, hanem a jobbágyterhek könnyítésében látta. így a liberálisnak éppen nem nevezhető Dókus László, aki egyike volt azoknak, kik a felkelés okának a reformerek terjedő propagandáját tartotta és javasolta pl. a felkelésben résztvett nemesek jobbágysorba taszítását, a bizottsági munka idején felvetette a fakultatív örökváltság gondolatát. 139 Az ellenzék fő erői (Vécsey, Soós, Kossuth) a közjogi albizottságba kerültek. így itt az albizottság és összbizottság munkálatának viszonya már korántsem mutat összhangot. Az albizottság javaslatai közül a hagyományos megyei-köznemesi radikalizmus igen élesen fogalmazott követeléseit (a perszonálist az alsó tábla válassza; a főispánokat az országgyűlés elmozdíthassa, ill. kinevezésük ellen a megyék felebbezhessenek; a főispánok kinevet5
