Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

folyamszabályozások és a Vásárosnamény-debreceni csatorna sürgetése), az összbizottsági javaslatba is bekerültek, sőt itt külön hangsúlyt kapott az ország független voltának hangsúlyozása. A bizottság hangsúlyozta, hogy Ausztria és Magyarország között kereskedelmi és vámügyekben csakis szabad egyezkedésről lehet szó, mert ellenkező esetben "az ország represszáliákkal fog élni".

156 Az összhang nem volt véletlen. A kereskedelem és vámügy felségjogként kezelése már régi sérelme volt a megyéknek s így e tárgy nál az ekkor már csak papíron lévő függetlenség hangsúlyozásával a rendi ellenállás tradícióinak segítségül hívásával viszonylag könnyen lehetett többséget szerezni, Hozzá kell azonban tennünk, hogy a nemesség, nemcsak Zemplénben, a kereskedelmi és általában gazdasági nehézségek forrását csakis az egyébként létező és ható külső akadályokban látta. A zempléni kereskedelmi munkálatban is kevés belső energiát mozgósító kezdeményezéssel találkozunk. így is előremutató és az Országos Bizottság munkáját messze meghaladó a szabad-kereskedelem gondolata, legalábbis, ami a fejlődés ekkori szakaszában alapvető fontosságú mezőgazdasági termelés pi acát illeti, és (nem utolsó sorban) a céhek eltörlésének javasla ta. A Kereskedelmi Bizottság érthetően különös súllyal tárgyalta a stagnáló hegyaljai borkereskedelem fellendítésének kérdését. A javaslatok részben - évtizedes igények ismételt jelentkezéseként - a hegyaljai szőlő és bor minőségének védelmét szolgálták (lapályos, vagy északi fekvésű szőlők művelésének felhagyása, az október 20. előtti szüretelés szigorú, a termésvesztésig menő bün tetése, egyes szőlőfajták kiirtása), másrészt a szőlőművelés ége tő munkaerőhiányának megoldását célozták (a "henyélők és dologta lanok" Hegyaljára vezénylése szolgabírói hatalommal). Az Országos Bizottság azon javaslatát, hogy azonos szabályok és a vissza élések elkerülése érdekében a Hegyalját kapcsolják össze a környező borvidékekkel, a zempléni bizottság "mint legkártékonyabb törvényt" elvetette. A tokaji bor hitele érdekében elutasította a bizottság a Helytartótanács 1830.március 1-i leiratát is, mely szembefordulva a megye döntésével és gyakorlatával, engedélyezte a zsidók számára a tokaji bor készítését és forgalmazását. E pon