Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

megérkezett: iskolák létesítéséről ő kíván gondoskodni. A vezető ellenzékiek kezdeményezésük nyílt visszautasítását látva, az országgyűlésen elszenvedett minden sérelmüknek, az eredménytelenség feletti teljes elkeseredettségüknek adtak hangot s megszületett az új jelszó: egyesülés és agitáció, a törvény határán belül a törvényhatóságok mindent tegyenek meg, ami önerőből lehetséges. Bezerédj felindulva, akadozva mondta, hogy a béketűrésnek van határa, a nemzetnek most már önmagában kell keresnie a segélyt: "Egyesüljenek a törvényhatóságok, egyesüljenek egyes polgárok, egyesület és egyesület legyen jelszavunk, legyen imádságunk naponként, róvjunk le valamit régi adóságunkból, mellyel Hazánk s emberiségnek tartozunk és tegyünk meg mindent amit tehetünk, a népnevelésnek fenséges isteni céljára." Még Deák is, aki béketűréséről volt híres, felhívta társait, hogy a keserűség érzését országszerte terjesszék, majd - mint Wesselényi perének tárgyalásakor is - figyelmeztette a kormányt: az erőszakos lépések csak növelik a nemzeti erőt, s ez többet ér a nemzetnek, mintha megkapta volna a politechnikumot... Beöthy országjárást, agitációt javasolt Bécs politikája ellen, mely 300 évig semmit sem tett s a nemzeti kezdeményezésre nem átallja azt felelni, hogy az az ő feladata. E hangulat közepette szólalt fel Lónyay Gábor. "Természetes - kezdte -, hogy Bécs nem támogatja a népnevelést. A királynak "engedelmes és nem okos jobbágyok kellenek." Az erőt önmagunkban kell keresnünk - folytatta -: az országgyűlésen nem sikerült kivívni a szólásszabadságot, "de meg van az bennünk" és élnünk is kell vele, amikor beszámolunk otthon a törvényhozás eredménytelenségéről. "Nem akarja kormány a népet nevelni, - kérdezte befejezésül - nevelni fogjuk mi ma298 gunkat. En legalább is ezt teszem minden erőmmel." Hasonló visszautasításban részesült szinte minden fontosabb országos ill. megyénként beterjesztett sérelem, kívánság. 1835 novemberében az országgyűlés felszólította a megyéket, hogy sorolják fel azokat az ügyeket, melyeket az országgyűlésen még feltétlenül el kívánnak intézni. Zemplén ekkor messze a legbővebb kívánságlistával állt elő, ami részben annak tudható be, hogy Zemplén még egyszer, immár remény nélkül, bizonyítani akar-