Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)
I. RÉSZ - XVI-XVII. SZÁZAD
kegyelmed, vármegyénk authoritását és nemesi szabadságunkat minden szabados és törvényes utakon rneQ fogjuk kegyelmed ellen oltalmazni és hamar nap, ha kegyelmed nem praovuni.álly mind ezeket, az nagyságos Rendek előtt rend szerint fogjuk kegyelmed el len panaszban le tenni. Kegyelmedet azért kérjük, vegye rendben magát és attul, hogy kapitánságot visel, más ember búzájába ne vesse sarlóját, hanem 'járjon abban osak egyedül,az mit kegyelmed kapitánysága kivan. Mellyel ha kegyelmed ell követ, és minket is authoritásunkban és nemesi szabadságunkban meg nem sért, mi is tisztességes dolgokban igyekezünk kegyelmednek szolgálni és kedveskedni. Választ várván kegyelmedtől, éltesse Isten jó egészségben stb. (1669) (Acta Politica, Ill.fasc. III. nr. 415.) 24. Disznósdiak levele a/ alispánho z Köszönetünk és alázatos szolgálatunk ajánlássá után Istentül szerencsés jókat kivánunk kegyelmednek, nemzetes Ispán uramnak meg adatni. Ez kis Írásunknak oka nem egyéb kegyelmedhez, nemzetes Ispán urunk, hanem juthat kegyelmednek talán eszében, az hajnácskői vitézek mikor meg ölék az porkolábot, Kis Albert is részes lévén reá, az meg ölésnek, azomban magát csavargóvá tötte Kis Albert, maga imitt-amott bujdosott, az lovát valami formán az disznósdi lovak közzé eresztették, az kiben a falu népe semmit nem tudott. Hanem egyszer mondgya egy is, más is: ez bizony az Kis Albert lova; azomban mind faluul öszve gyűlvén, mit cselekedgyünk felőle, s találánk azt, hogy gyűjtsünk vármegyét, vármegyénk akarattyábul cselekedgyünk, vármegye kapitánya, hadnagya mit mond, mivel hogy már annak előtte az füleki kapitányok, hadnagyok erős parancsolattal és büntetéssel parancsoltak falunkra és vármegyénkre, hogy valahol Kis Albertnek, lovának, magának hirét hallyák, mindgyárt, mint latrot csak fog juk és vigyük Fülekben. 5 mi is az parancsolat szerént bizony abban jártunk el s vittük Fülekben az lovat, vármegye kapitánya, hadnagya kezében adtuk s ugy küldöttük faluról falura Fülekig az lovat. Immár Kis Albert az Disznósdiakon, nem az vármegyén negyven forintot követel az lóért, noha ugyan mos Putnokban tart Kis Albert, de maholnap nem tudgyuk, micsoda lészen belőle s azt mondgya: az Isten ütet ugy segéllyé, ha az negyvenet meg nem adgyuk, százat vészen rajtunk az lóért, akit lehetetlen csak az edgy falunak meg adni. Hanem azért kérjük uraságodat, mint nemzetes urunkat, támadgyon fel melletünk tovább való szol
