Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - XVI-XVII. SZÁZAD

gálatunkért és tekintse meg uraságod ez mostani meg esett szegénységünket, és ne hadgya az vármegyét mellőlünk el állani, hanem fizessenek velünk együtt az ló árában, ha ugyan meg hallatik, az mit adnánk, mert nem csak most esett ilyen dolog rajtunk, akit tud kegyelmed, nemzetes ispán urunk, és talán nem is utolsó lészen, akit Isten ne adgyon, nem kivánnyuk. Hanem ebbéli dologban igazítson Uraságod mind vármegyénél bennünket, állyanak mellénk, mert tartoznak vele, ha az lovat vármegyével küldöttük falukra, az árát is vármegyétül adgyák meg, ne törjön ránk érette, hanem bizonyos választ várunk kegyelmedtül, nemzetes ispán urunk, mert vármegyénk nem lészen soha ennek utánna is egy akaratban, ha most ebben egy más mellől el áll, nemzetes ispán urunk. Mert katonák látták az Kis Albert lovát, elsőben is mégis azt mondgya az katona, hogy miért tartjátok itt az Kis Albert lovát, talán magát is itt tartjátok; mi osztán erre az szóra nem mertük el hallgatni, hanem meg üzentük Fülekre kapitányoknak, hadnagyoknak, onnan irtak osztán vármegyénk kapitányának, hadnagyának, hogy fejek vesztése alatt mindgyárt kültön kölgyék falukra az lovat. Ennek okáért nem állhatnak el mellőlünk. Ezen után Isten tartsa kegyelmedet, nemzetes ispán urunk, számos esztendeig jó egészségben. Datum Disznósd, 10. die novembris, anno 1681. Kegyelmes nemzetes ispán urunknak szeretettel szolgáló szegény jó akarói, disznósdiak egész faluul. (Címzés: Nemes és nemzetes vitézlő Dőry András urunknak, nemes Borsod vármegye viceispánnyának, Miskolcz várossában lakozandónak ezen levelünk nagy becsülettel adassék.) (BAZmlt. BmLt. Act.Pol.III. IV.3.) 25. UoDonviak levele Borsod vármegyéhez (1690) Tekintetes Nemes Vármegye! Mi, szegén upponiak alázatossan supplicalunk nagyságtoknak, kegyelmeteknek, tekéncse nyomorult és utolsó pusztulásra fordult állapotunkat és értékünk fölött való terheltetésünket, méltóztassék könnyebbíteni. És mivel hasonló pusztulásban vannak szomszéd bótaiak, azoknak is nyomorult állapotokat tekintvén, bennünket egybe vetvén, reánk esendő terhiünknek el viselésére, hogy jövendőben