Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)
I. RÉSZ - XVI-XVII. SZÁZAD
authoritást, holott soha az ország kegyelmednek azt nem adta, sőt ugy meg határozta az kegyelmetek tisztit, hogy kegyelmeteknek nem szabad a nemes vármegye dolgaiban semmiképpen magát belé ártani, és sem nemes emberen, sem jobbágyon kegyelmednek semmi competens birósága nem volna az egy törökös állapoton kivül, abban is penig igen szemesen, okosan és rendesen, az törvénynek folyásán kelletnék kegyelmednek procedálni. Mi nem ismervén az Komáromi dolgában való vádolásra nézve competens birájának kegyelmedet az járdánházi nemes és paraszt atyafiainknak, meg hadtuk nekiek, hogy az törvényre semmiképpen bé ne mennyének, törvényt is ne recipiállyanak. Lássa kegyelmed, ha erővel kénszeriti őket és meg haragittya, tökélletesen ell hidgye kegyelmed, fel kelünk oltalmazások mellett, és azt sem felejtyük ell, hogy kegyelmed őket meg fogatta, tömlöczözte stb.; ha mit vetettének, lévén vármegyénknek magistrátusa, a kinek incumbál, hogy meg értvén a panaszt, az orgazdákat és egyéb malefactorokat törvény szerént büntesse, nem nézhettyük be hunyt szemmel dolgokat, ha comperiáltatik ellenek, hanem ell veszik jutalmokat. - Nagy csudálkozással értettük azt is, hogy kegyelmed béli apát uram ő kegyelme Mező Lukács nevü jobbágyát, mint ha törökös ember volna, arra nézve, hogy az el mult télen, az frigy alatt, midőn egy alkalmatossággal az szarvaskövi vajda Apátfalván volt volna, és akkor puthnoki vitézek is lévén ott, de egymás között - mint frigy alatt - csendességben és békességben lévén, az török ott létét kegyelmednek meg nem jelentette volna, be hivatván meg tartóztatta és erős kezességen adván ki, olly rövid terminust adott néki, az melytül sem az földes urát, hogy igasságáiig oltalmazhatta volna, nem certificálhatta, sem penigh maga is kegyelmed az földes urának hirére nem adta. És nem, hogy pro salvanda sua Conscientia külső, becsülletes, haza törvényéhez értő embereket convocált volna az törvény tételre, de csak maga bottya alatt lévőkkel ülvén, és oly kicsin dologért, az kit békesség alatt alig maradhatunk halálban járónak, karóban itélte: és már mostan kettőt adott eleiben azon Mező Lukácsnak, hogy akár meg hallyon, akár penigh váltsa meg kegyelmedtül életét két száz talléron, válasszon benne. Bezzeg az nem végbeli kapitányok tiszti, hogy az törökös áruló embert, az ki nyilván hazánk és nemzetünk veszedelmire az törökkel cimborál és praktikái, ha meg világosodik dolga, hogy erszényénél fogva büntesse, hanem halállal? És avagy azon ember, oly békességes üdőben, midőn hazánk veszedelmétől nem kellenék tartanunk, egy hir küldésének el mulatásáért, midőn talán otthon sem volt, érdemelhet-e halálos sententiát? Szállyon magában kegyelmed és józanon gondolkogygyék mind ezen, s mind penigh más törvéntelen dolgokrul, ha ugyan kegyelmed mindeneket csak a maga tecczése szerint akar ell követni, bizonyos lehet abban
