Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - XVI-XVII. SZÁZAD

(nem lévén) nem adhattunk, ött Német forintokat vontának, ezen kivül mindenünkéi szabadok voltának. Melyre nézve ha ennél több rajtunk az elmúlt siralmas ó esztendőben nem eset volna is felettéb való volna. Ászért ha Nagyságtok s Kegyelmetek nem orvosolja, lehetetlen ebben az helyben megh maradván lakhassunk, mert ezek a kijáró Németek Apátfalván reánk duhadván a pájinkátul, hóhér módjára bánnak velünk. Innent megh értheti Nagyságtok és Kegyelmetek, minek okáért sirván ebben is szintén ugy mint a másik supplicátiónkban, a Jésus Chrisztus vére hullásáért rimánkodunk Nagyságtok s Kegyelmeteknek e két izbeli nyavalyánkat méltó tekintetben véve szokott Atyai szánakozási szerint rajtunk könyörülni méltóztassék, hogy mi is a Nagyságtok s Kegyelmetek szárnyai alat megh maradván az Nagyságtok s Kegyelmetek életeért könyöröghessünk, Istenünket is szolgálhassuk. Elvárván a Nagyságtok s Kegyelmetek jó válaszát ugyan ini megh eset szegény Szilvásiak közönségessen. (1668-as iratok között, Acta Politica III. II. 31.) 22. Járdánháziak levele Borsod vármegyéhez Istentől kivánunk Nagyságtoknak és kegyelmeteknek minden testi lelki jókatt megh adattni minden Nagyságtokhoz tartozókkal egyetemben. Nagyságtokatt és Kegyelmeteket kelletik ez Alázatos suplicátiónk általi megh találnunk. Ez elmúli: napokban putnoki uraim nem tudom micsoda lélektül vezettettvén az Nemesek közzüll egy Hirmondótt keményen megh veretett, Holott semmi vétke nem lévén az Nemes embernek. Tudgya azt Nagyságtok kegyelmetek, mi nekünk hirtt nem teszen az pogány, hanem mégh éczaka keörül fogja az falunkatt, seőtt ha mezeőb'3n embertt talál is megh fogja és valamigh ot mulatása vagyon, hirtt nem tehetünk sehová. (El menvén osztán, ugy adhatunk hirtt az véghelyben.) El menvén mingyárt késedelem nélkül megh vitte az hirtt, és Kapitány uram keméryen magh verette. Mi ismét harmad napján egynehány gyalogh Haydu falunkban ul v

>vén, rutt, mód nélkül való dolgokat cselekedtenek, az mit az ember jó a

1- ••rattyábul adhatt házánál, kenyerett, sajtott, azzal nem elégesznek, hanem ha^dt, kamorájátt dorongokkal fel teörik, egész kenyerekett, darab szalonnákatt ugy visznek el hatalmasul, ludainkat, tyúkjainkat leverik. Ha az ember szól nekiek, mért cselekszik ezt az mód nélkül való dolgott, mégh rutt czidalommall illetnek bennünkett, s azt mondgyák, miért hogy nem jüttök vég-