Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A HONFOGLALÁSTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG

tünk erejével erősítettük meg. Kelt az Üdvösség 1236. esztendejében, július kalendájának 16. napján (június 16-án), uralkodásunknak pedig az első évében. (Wenzel, ÁUO II.36.p. Fordította: Tóth Péter) Határjárások Különösen értékes forrásai a helytörténetírásnak az úgynevezett határjáró ok levelek (metales). A határjárás a középkorban fontos jogbiztosítási eljárás: Se gítségével rögzítették évszázadokra szóló érvénnyel az egyes települések, illet ve birtokok elválasztó határait. A határjárást általában egy, a király által ar ra kijelölt személy végezte az összes érdekelt birtokszomszéd jelenlétében, de tanúbizonyságul ott volt mindig valamelyik káptalan vagy konvent embere, mint tanúbizonyság is: később az ő jelentése alapján fogalmazták meg az oklevelet. A határok pontos megjelölése és leírása mindig együtt járt a birtokok adományozásával, eladásával, cseréjével, felosztásával. Az oklevelek számtalan fontos településtörténeti, nyelvészeti és egyéb adatot őriztek meg: Számos helység első okleveles említésével éppen határjárásokban találkozunk az 5. sz. oklevélban a Rednich név a vastermelésre utal, a 7. sz.-ban a Szőlő pataka a szőlőművelésre. A 6. sz. oklevél: Sáta és Bóta helységek első és egyetlen Árpádkori említése. 5. IV. Béla Tardonát eladományozza Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horváthország, Ráma, Szerbia Halics, Lodoméria és Kunország királya üdvöt és minden jót küld minden Krisztus ban hívőnek, akik a jelen oklevelet látni fogják. Mivel az isteni elrendelés felfoghatatlan magassága azt a fegyvert, adta a királyok kezeibe, hogy a gonosztevők számára büntetést, a jók számára pedig jogos dicséretet osszon, azt tanácsolja az értelem és azt követeli a jog szigora, hogy sem a gonosztevők gaztettei ne maradjanak büntetlenül, de az érdem se csalatkozzék a jutalmában. Ezért van, hogy mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy amidőn a Keán nembéli néhai Jula bánt hűtlenségének nyilvánvaló vétkéért megbüntettük legkedvesebb fivérünknek, Kálmán királynak, az egész Szlavónia hercegének, valamint összes báróinknak a tanácsára, s összes jószágai reánk szállottak, ő maga pedig tömlöcünkben fejezte be életét: akkor mi az ő