Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A HONFOGLALÁSTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG

bizonyos Tardona nevezetű, Borsod vármegyében lévő birtokát öc: ru tartozékaival együtt Gurg fia Miklós ispánnak adományoztuk örökös birtoklásra, hűsége és szolgálatai érdemeinek a jutalmaképpen. Ez a Miklós ugyanis erényeinek - amelyek miatt teljes kegyelmünket bírja - érdemeit megmutatta, hűségesen szolgáltán bennünket az országban és az ország határain kívül, háború és béke idején; de különösen akkor ragyogtak fel ezek az erények, amidőn az oroszországi hadjáratot megindítottuk: ő az első hadsorokban harcolt és ezért a csatában férfiú módjára az ellenség hadrendjére rontva, sokakat megölt kardja élével s számtalan foglyokat is ejtett, nem sajnálván közben vére bőséges hullatását. S hogy mennyi hűséges cselekedetet hajtott végre más alkalmakkal is, annak felsorolását inkább az idő nem engedi, mintsem a dolog fontossága. Hogy tehát az ily nagy hűség állandósága jutalmazatlanul ne maradjon, jóllehet a méltó érdem nem várja el a jutalmazást - mintegy átlépve minden időbeliségen -, a fent írt birtokot neki és rajtakeresztül örököseinek s örökösei utódainak adományoztuk, ahogy mondtuk. Miután pedig amidőn őt a birtokba be akarták volna iktatni, s borsodi vár Dé des faluból való jobbágyai - tudniillik Zadur, Péter, Izsép, Ábrahám és mások a nemzetségükből - perbe vonták Miklós ispánt, kijelentvén, hogy a fent említett Jula bán a mondott birtokot - amely örökségi jogon őket illeti - tőlük foglalta el erőszakkal. Később ez a per előttünk folyt le, s mivel a nevezett jobbágyok állításukat egyáltalán nem tudták bizonyítani báróink tanácsából a többször említett Miklós ispánnak Ítéltük bírói úton ezt a birtokot örökös birtoklásra. Ezután hívünk, a Holog faluból való Kuna által és az egri káptalan tanúbizonysága alatt kijelöltettük a birtok biztos határjelekkel elválasztott határvonalait is. E határok pedig - amint azt az előbb említett emberünk, valamint a káptalan levele jelentette nekünk - az alábbi rendben következnek. A határvonal a Tardona pataka mellett kezdődik, ahol három határjel van elhelyezve: az egyik nél, amely az északi részen van, kezdődik a borsodi várjobbágyok földjének a ha tára, a másik kettőnél pedig, amelyek a déli részen vannak, Miklós ispán földjét jelölik ki. A határvonal ezután fölfelé tart a Rithonich pataka mentén, átmegy a patakon jobb felé, egy hegy oldalában, és ott van két határjel: az egyik - amelyben tölgyfa van - Miklós ispán földjét, a másik pedig - amelyben egy másik közönségesen magyalnak nevezett fa van - a várnépek földjét választja el. Ezután leereszkedik a Lipóc patakához s ott egy út mellett van két határjel egyik Miklós ispán, a másik a várnépek földjét választja el -, s azon patak men tén fölfelé halad, a patak forrásáig, ahol nyolc határjel van: ezek fő határjelek, egyik a várnépeké, a másik Felcé, a harmadik a dédesi várjobbágyoké, a ne-