Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
MIKORON ENGETTETIK meg az oszlás atyafiak közt jószág felől való új oszlásban és mikoron nem Titulus XLVI. OsZLÁS ÚJOLAN VALÓ OSZTOZOTT ATYAFIAK KÖZÖTT, KIKNEK az elejék meg osztoztanak volt, külömben nem engettetik. Hanem ha ez meg bizonyé)tátik, hogy az hatalmasb atyafiú az erőtlembnek valami jószágának vagy határának valami részét magának foglalta. Ez kedeg lehet hosszú per folyással. Mert ha valamellyik atyafiú az ő részét nagyobb munkával jobbá tette, evvel az osztozásra nem vihetik. Ha kedeg az atyafiak közzül valaki valamely részt hatalmával el foglalt, azért ugyan csak magyarázattal való hivatallal is rá hivathattya, hogy ha az hatalomban szokott idő múlásnak idejét el nem múlatta, mely harminc két esztendeig szokott meg tarthatni és bizonyittatni. Mert az öreksigről és az jószágnak tulajdonságáról, az atyafiak közt idő múlás soha nem engettetik. Továbbá ha kedeg efféle oszlás valamikor határ hányással oszlatott el, annak utánna új oszlás nem engettetik. De maga efféle határ hányás az atyafiaktól az jószágnak eggyikről másikra szállását ki nem rekeszti, WERBŐCZY első Decretomának 46. részében. HOGY ATYAFIAK KÖZT meg oszlott minden jószágok eggyik atyafiúnak magva szakadása után másikra száll, ha házasság volt volna is köztök Titulus XLVII. ATTYAFIAK KÖZÖTT MEG OSZLOTT MINDEN JÓSZÁG, HA VALAMELYIKNEK magva szakad, még száz, avagy két száz esztendő után is, avagy annál is több után, úgy annyira, hogy ha negyed íz után az ő nemzetsigekből ő köztök menyegző is volt volna, az több élő atyafiakra száll, ily módon, hogy az élő atyafiak levéllel meg bizonyiccsák az meg holt és magva szakatt atyafiát, igaz nemzetsignek liniájának általa az ő igaz nemzetsigekből valónak lennie. És annak az elejével az ő róla maradott jószágról az élő atyafiaknak elejék oszlást tött volna, és az jószág egy oszlásba volt volna. Ha levelek nem volna kedeg, emberi bizonsággal is hatvan esztendőtől fogva az ő nemzetsigeknek gyökerét és ágát törvén szerint meg bizonyíthatják. De osztán hatvan esztendőnek túlján emberi bizonságot elő nem vesznek. Honnan következik, hogy az jószág, kit valamely atyafiú az osztozásnak utánna löl, ha neki magva szakad, nem az oszlás atyafiakra száll, hanem Király adományára marad. Továbbá jószágot két avagy három idegen szeműnek, nem atyafiaknak, sem vér szerint valóknak, ha adnak avagy ők lölik, ha valamellyiknek magva szakad, nem száll az másikra az ő része, hanem Király adományára. Továbbá az meg holt atyafinak az eleven atyafi örököse. Mert csak az vérnek származása és atyafiak között egy mással való osztozás teszi, hogy az jószág ismég viszontag egy másra szállyon, akár minemű idő múlás ellene nem állván, WERBŐCZY első Decretomának negyven hetedik részében. HA VALAKINEK FELESIGIVEL egyetembe jószágot adnak, és az ura magva szakattul meg halna, arra az felesigére szállana e az jószág és viszontag, az felesigéről az urára, avagy nem Titulus XLVIII. MERT HOGY NÉMELY URAK ÉS NEMESSEK FELESIGEKNEK NEVIT AZ ADOMÁNY avagy az ok levelekbe, az kik jószágról valók, kik szolgálattyokkal kerestettek volna, bele szokták Íratnia, és azért kérdettetik, hogy ha az urának magva szakadna, az ura része az jószágból az felesigire száll e avagy nem. Mivel hogy nem attyafia, hanem felesige. Viszontag isméglen, ha az felesige mag nélkül meg halna, az felesége része az urára száll e avagy nem, felelvén reá, úgy vagyon, hogy egyikről az másikra. Mert az férfiú az asszonyállatnak és az asszony állat az férfiúnak nem attyafia, és vérnek származásából nem áléjtatik attyafiának lennie. De testnek egy volta szerint és az házasságnak szörköztetésével nagyobbnak mondatik az attyafiánál. Mert az evangéliumnak is tanúsága szerint nem kettő, hanem immár egy test, az atyafi kediglen más test lévén. Azért az testnek egy voltáért az urának része a felesigire, viszontak isméglen az felesige része az urára, ez fellyül meg mondott dolgokból igazán szállanak. De ha ezt e clausulát az fellyül meg mondott adomány levélbe bele nem írják, utriusque sexus, az az mind a két félnek, az az mind fiúnak, mind leánnak, hát leán ágat az jószág nem illet, még ha az asszonnak leányi maradnának is, hanem ha ezt e clausulát oda írnák az donációnak rendiben. Ha a kérőnek férfiú ágtól magva szakad, hát ugyan azon jószág leánra is rá szálljon, így leánt is illet, és minek utánna rá száll az leán ágra, az után mind az két nemet illeti mindenkor. Ugyan ezt kell érteni az pinzen vött jószágról is, hogy ha az felesige neve az el valló avagy el adó levélben be íratván leszen, hogy eggyik félnek magva szakadván az fellyül meg mondott képpen az másikra szállyon, WERBŐCZY első Decretomának negyven nyolcadik részében.
