Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
HÜTLENSÍGNEK NÓTÁJÁVAL kárhoztatottnak jószága ha Király engedelme volt rajta, az fogadott fiúra száll e avagy nem Titulus XLIX. KlRÁLY KEGYELME HA VALAMELY HŰTLENNEK ADATIK, AZ Ö FOGADOTT attyafia még ha Király engedelme volt volna rajta is, az jószágba örökös nem lehet, mert az egy más jószágába való menést az hűtlensígnek miatta elvesztettik. Azonképpen se az élő született fiakra, sem kedeg test szerint avagy oszlás szerint való atyafiakra nem száll. Ugyan azon jószágnak szállásáról Király kegyelmének nyeréssé előtt semmi kérdis nincs. Mert az jószág ezé lött volna, az kinek az fejedelem által adattatott volna. Továbbá jószágnak uraságát valaki mig bírja, mindenkor el vesztheti, az atyafiú fogadás ellene nem állhatván, WERBŐCZY első Decretomának negyven kilencedik részében. MIT KELL ÉRTENI KÉT atyafiaknak leányinak következésiröl, kik egymás után tétettnek fiúággá Titulus L. KÉT ATYAFIAK LEÁNYI EGY MÁS ÖRÖKSIGIBE NEM SZÁLLNAK EGY MÁS után, ezt így ércs. Mikor test szerint avagy oszlás szerint való két atyafiú, mellyek mind ketten férfiú mag nélkül fogyatkoztanak volna, és az ő leányokat az tulajdon ő jószágokba fiú ággá teszik külön és külömb időben, eggyik atyafiú nem szólván sem ellenzvin másik ellen. Ha valamellyiknek magva szakad, az jószág az másik atyafiúnak leányira és maradékira nem száll, hanem Királyra. Mert efféle titelnek annye ereje vagyon mint Király adományának, WERBŐCZY első Decretomának ötven részében. ATYA ÉS FIÚ KÖZT való jószágnak meg oszlásáról és az atyai hatalomról Titulus LI. JóL LEHET, HOGY AZ ATYA KÖZT ÉS AZ FIÚ KÖZT A JÓSZÁGNAK meg oszlása nem mindenkor engettetik. De maga sok esetek vadnak, mellyekben, ha az fiú nem akarna is, az ő attya őtet az meg oszlásra készeréjtheti. És viszontak isméglen tudni illik, ha az attya nem akarná is, mind az által az fiának az atyával való jószágnak meg oszlására hatalma vagyon. De minek előtte ez esetek meg magyaráztatnának, teccik, hogy szükség meg tudni, mely és hány módon való hatalma legyen az atyáknak az fiakon. Ezt meg jegyezvén, hogy minden fiak és leányok az ő szülejeknek hatalmába vadnak mind addig, az mig attyok birodalmából meg nem szabadultatnak. Az fiak kedig attyoknak birodalmából az jószágnak meg osztozásának általa szabadulnak ki. Az leányok ismég az házaséjtásnak általa. Azért az kik te tőled avagy az te felesigettől származnak, miglen a te birodalmadból meg nem szabadultatnak, az te birtokodba lesznek. És nem csak azok, de még a te onakáid is, az az a fiak, akik az te birtokodból meg nem szabadult fiúktól nemzettetnek, egyenlőképpen az te birtokodba maradnak. Az kik kediglen az te leányodtól születtetnek, azok nem te hatalmadba, hanem attyok avagy az ő ősök hatalmába lesznek, akár nemes atya, avagy nemtelen atya legyen. Mert az fiak nem az annyoknak, hanem attyoknak nemzetsigit követik. És innét vagyon ez is, hogy az nemes anyátul és nemtelen atyátul nemzettek az igaz nemessek közibe nem számláltatnak. Továbbá az atyának hatalma a fiún hat rend béli dologban áll, és ugyan az atyai hatalmok közzül. Első ez, hogy az fiú miglen attyának hatalmában leszen, az fiúnak az attya marháján és jószágán semmi birodalma nincs, és az attya akarattya nélkül semmi el idegenéjtést, sem valami contractust felőle nem tehet. Másod, hogy az attya még törvén szerint való fiát is bűne szerint meg verheti, feddheti, s meg temlecezheti. Harmadik, hogy szüksige koron fiának terhét rá veheti és utolsó szüksigiben osztatlan jószágát el adhatja, mint ide alá meg magyaráztatik. Negyed, hogy az attya akaratja nélkül senki az ő fiát nála nem tarthatja. Ötöd, hogy az atya fiát magáért foglya vetheti. De nem viszontag, az az de az fiú nem vetheti az attyát. Hatod, hogy az fiú attya jószágáról testamentomot nem tehet, hanem csak amennyire az attya engedi. De az ő maga lelte kerestéből szabadon testamentomot tehet az attya akarattya nélkül is, WERBŐCZY első Decretomának ötven eggyedik részében. AZ FÉLE DOLGOKRÓL, mely dolgokban az atya az fiát készeréjtheti az jószágoknak meg oszlására Titulus LII. ATTYA AZ FIÁT KI ÖREG ÉS TÖRVÉN SZERINT VALÓ IDEJE vagyon, de nem kicsint, öt dologban erőltetheti az őstől maratt jószágnak meg oszlására, de az öröksigből ki nem vetheti. Első, ha az fiú az ő szüleire ártalmas kezet vet, az az, ha meg bántja, vagy egyéb nagy bosszúsággal illeti. Másod, ha a fiú szüleit halálra, vagy büntetésre vádollya, oly dologban, ki a fejedelemnek és ez országnak veszedelmire nincs. Harmad, ha szülejének életinek csalárkodik méreggel, vagy egyéb képpen veszedelmekre tanácsot tartván. Negyed, ha gonosz tevő emberekkel, vagy egyéb bűnösökkel attyának akarattya ellen az ő jószágát gonoszul meg emészti. Ötöd, ha attyát ellenségének fogságából, vagy kedeg temleciből mikor meg szabadéjthatná és meg nem szabadéjtja, vagy kezes érte nem leszen, WERBŐCZY első Decretomának ötven kettedik részében.
