Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

jószágról való leveleknek, ki mind a két ágat illeti, az bírák előtt az leányok is mássát vehetik és az attyafiak is az leányoknak tartoznak mássát adni. Továbbá annak felette meg kell ezt is tudnia, hogy rajtok lészen az ő attyok fiai ellen támadott és indultatott pereknek gondviselése, az meg osztozásnak ideiglen. De közönsíges kölcsigből, melikre nézend az leveleknek tartása, WERBŐCZY első Decretomának negyven kettedik részében. ATYAFIAK ÁLTAL KERESETT jószágoknak oszlásáról és az adománnak ez clausulájáról, per eum, az az ö általa Titulus XLIII. HoGY HA KÉT AVAGY TÖBB TEST SZERINT VALÓ ATTYAFIAK AVAGY EGGYEK lennének az ősi avagy atyai jószágban osztatlanok, mellyek közzül eggyik király udvarába avagy egyéb uraknak szolgálattyában foglalta volna magát, az másik atyafiú kediglen házánál házi gondot viselne és munkálkodnék, és az, akki szolgálatra adatott, valami jószágot Királytul ő felsigitül avagy talántán egyéb uraktól szolgálattyával magának nyer és az ő hon lakó atyafiainak neveket az clausulával et per eum etc. az adomány avagy ok levelekbe be irattya, tehát az az jószág nyerő atyafi, ha akarja, az ő keresmény jószágát az ő attyafiainak oszlassanak ideje előtt el hagyhattya és el idegenéjtheti. De magának avagy az ő magzatinak valami szín alatt nem tarthattya, sem tulajdonéjthattya. De maga az oszlásnak idejekort mindenik atyafi az ő részét abból az jószágból az ki neki juthatna, törvin szerint igazán mint szinte az fő jószág nyerő, meg veheti. De a jószágok akár melik levélben avagy ok adomány levélben íratván legyenek, mindenkor annyi részre kell oszlatniok, az mennyin az szemílyek vadnak, avagy embereknek nevei azokban az levelekben szemil szerint meg íratván. Hanem ha ott erről valami ki vétel avagy választás lött volna, az clausula kediglen per eum, az az ő általa, ne értessik, hogy annyit használna mind ő utánna, mint hogy némmellyek többet akarnak érteni, hogy nem mint érteni kellene. Azt gondolván, hogy innét az keresett és találtatott jószágból az több atyafiaknak, az fő jószág nyerőnek éltében nem lehetne részek. Hanem az jószág nyerőnek holta után, az ő fiaival oszlattatnának meg, mellyet nem kell úgy érteni és tartani. Mert az oszlatlan atyafiak az oszlásnak ideiglen mind az nyeresiget, mind az kárt egyenlő részeltetéssel tartoznak el szenvedni. Azért innét vagyon, hogy ha még valamely test szerint való atyafiaknak nevek is, avagy egy mihből valóknak, avagy atyától valóknak, kik jószágokat köztük meg nem osztották volna, az féle adomány levélbe be nem írták volna is, mind az által az oszlásnak idejekort mindenik azok közzül, az ő részét törvén szerint meg veheti. Az mint fellyül is meg vagyon mondván. De ez clausulán (per eum) mindenkoron azt eresed, ő általa, az ki az jószágot nyerte, mint ha Király ő felsige mondana illyen hívének szolgálattyának tekéntetiért, őneki és ő általa másnak, egy falut attán, WERBŐCZY első Decretomának 43. részében. HOGY HA ATTYAFIAK KÖZÜL valamely az ő kereste jószágot magának akarja tartania Titulus XLIIII. HA VALAHOL VALAMELY ATYAFIÚ (MELY AZ TÖBB ATYAFIAK KÖZÜL, kik tunyaságban és restsigben vadnak csak foglaltatván) szüntelen szolgálván, vire hullássával, avagy egyéb szolgálattyával és jóságos cselekedetivei valami jószágot avagy falut keresend, és az több attyafiaival azt nem akarja közleni, tehát ha az atyai jószág nélkül el akar lenni, és annak ellene mond, az ő kereste jószágot mindenestül fogva magának és az ő fiainak mind örökké meg tarthattya. Innet következik, hogy az atyafiúi vér árulás nem az jószág keresisben áll (mint hogy nimellyek állítják), hanem az atyai és ősi jószágnak ki rekesztésében és idegenéjtésiben, WERBŐCZY első Decretomának negyven negyedik részében. HOGY TEST SZERINT VALÓ ATYAFIAK közt jószágnak meg oszlásának nem törvin szerint való folyással kell lennie Titulus XLV. OSZLÁSNAK ATYAI ÉS ÓSTUL MARATT JÓSZÁG FELŐL TEST SZERINT való atyafiak között és kik egygyek és kiknek az attyok egy volt, és kik még meg nem osztoztanak volna, nem törvin folyás szerint kell lenni, hanem Király levele által. Mely a vármegye espánnyának vagy vice espánnyának vagy szolga bíráknak azoknak szól, hol az osztozandó jószágok vadnak. Ha kedeg külömb külömb vármegyékben vadnak, az ítílő mestereknek szóilyon, valamely atyafiúnak ellenzésével nem gondolván, minden jószág és ingó marha meg az is, akkit eggyüt löltek, annye részre oszthassanak, mennyien vadnak az osztozatlan atyafiak. Ha kediglen immár eccer az atyafiak közt (ez fellyül meg mondott képpen) az oszlás meg lött volna. És talántán az atyafiak közzül valamelyik ez féle jószágba valami törvin szerint való okokból viszontak ismég másodszor akarna az oszlást lennie. Avagy az ő részét kissebbnek, avagy haszontalambnak mondaná az több atyafiak részénél lennie, avagy törvén szerint az ő kéziből ki vétetnek lennie, tehát az második osztás törvén szerint is meg lehet. De csak egy oktáván el kell végeztetni. Mert gyakorta ok nélkül és törvéntelen való okokból kívántatik az másodszor való oszlás, WERBŐCZY első Decretomának negyven ötödik részébe.