Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
MI LEG Y EN AZ ATTYAFIUI vér árulás és annak büntetise Titulus XXXIX. ATYAFINAK VÉR ÁRULÁSA EZ, MIKORON EGYIK ATYAFIÚ AZ MÁSIK atyafiát avagy húgát az ő igaz jószágiból csalárd és árnikozott hamissággal ki rekeszti és örökötlenné teszi. Az atyafián kediglen és az húgon itt ez helyen eresed minden nemzetsig szerint való embert az jószágokban egyenlőképpen következendőt. Az atyafiúi vér árulásnak büntetise az ő küssebsiginek és gonosz hirinek felette ki az féle árulásból jő ez. Hogy az vér áruló mind marhájától, mind jószágától és mind tisztessigitől örökké meg fosztatik, jószága annak adatik, az kit árult volt. Halála napjáig ítellel, ruházattal, mint háza népe közzül egykét tartozik el tartani. És ugyan ezt kell érteni az asszony állatokról is, és leányokról akár mely úré avagy nemes emberé legyen, tudni illik az mely azok közzül, Királlyal az jószágba, mely annélkül is leán ágat illetett volna, igaz fiú ággá tétetik magokat és az egyéb asszony állatokat az ő nemzeteket az jószágtól meg akarják fosztani. Továbbá ha ki valakit, akár férfiat, akár asszony állatot vakmerősiggel mond, nem az ő nemzetsigiből valónak lenni. Ha azt meg bizonyítja az, a kit tagadott, hogy az ő nemzetsigiből való, tehát ebből is vér árulás következik. Mert innét az másikat az ő igaz jószágában meg akarta csalnia és abból örökötlenné tennie, WERBŐCZY első Decretomának harminc kilencedik részében. ATYAI ÉS ŐSI JÓSZÁGOKNAK atyafiak közt való oszlásáról Titulus XL. HoGY MINDEN URAKNAK, SZÁZLÓS ÉS NAGYSÁGOS URAKNAK ÉS NEMESSEKNEK minden atyai és ősi marhájok és jószágok akár minemű névvel neveztessenek, azon uraknak és nemesseknek fiai között, tudni illik test szerint való atyafiak között egyenlőképpen osztatnak, és mennyin az atyafiak, annyi részre osztassanak. De az atyai ház az kisebb fiúnak hagyatik lakó helynek bírnia. De úgy, hogy az többinek és mindeniknek az köz jövedelemből olyan ház csináltassék köz helyen, ahol ők akarják. És mindenikhez annyi hozzá tartozó legyen, mind szántó földből, erdőből és köz széné rétekből egyenlőképpen, mint szinte az atyai házhoz mennyi esmertetik lennie. És el osztatván örökbe bírattassék. Ha kedig annye nem lehetne, hát mind az atyai házhoz tartozó földek, erdők és széna rétek annyi részre osztassanak, mennyi nemes ház újolan épéjtetett, és mindenik házhoz egyenlő rész adattassák élnie. De az jobbágy üléshez való tartozót és az oda való részt, mely jobbágy ülésnek szinin, az új ház csináltatik, mind földet, erdejét és rétet ahhoz számlállyák, az hová való volt, WERBŐCZY első Decretomának negyven részében. MI LEGYEN AZ ATYAI KŐ HÁZ, avagy nagy kölcsiggel csináltatott Titulus XLI. AHOL AZ ATYAI KŐHÁZ, AVAGY TÉGLA HÁZ, AVAGY VALAMI OLY EGYÉB ház, ki nagy kölcsiggel készült, avagy faraktatott legyen, és ha annyinak becsültetik, hogy az féle jószágnak köz jövedelmiből hasonlatos házakat nem épéjthetnek, de még csak egy is nem épéjtethetik hasznával, tehát ilyen dologba az az atyai ház az kőmies mesterekkel egyetembe és ácsokkal az bíró embere által lélek szerint meg becsültessék, és meg mondassák. És az böcsnek sommája annyi részre osztassék, az mennyin az atyafiak vadnak. És az küssebbik fiú, avagy atyafi az ő részét ki neki jutna, pinz nélkül veszi. De az több atyafiainak részit, az böcsülisnek rendi szerint és számlálása szerint pinzzel tartozik ki fizetni. És ezt eresed, ha az kisebbik fiú annyi idejű lészen, hogy az ő marhájához alkalmason hozzá nem láthatna, mert egyéb kippen ez féle nagy kölcsigű épsigröl az atyafiak közt egyenlő oszlásnak kell lennie. Továbbá ha ez féle jószágok leán ágat azonképpen illetnek, mint szinte fiat, és az attyok meg halván az fiak és az leányok élnének és az leányoknak idővel kissebb legyen valamelik is, tehát illyen dologban is nem az leánnak, de mind az által az fiúnak, úgy mint méltóbb szeműnek, az kisebbik leán és az atyai ház adattatik bírnia, de maga az felyül meg mondott okok alatt, WERBŐCZY első Decretomának negyven eggyedik részében. HOGY AZ OK LEVELEKET az nagyobbik báttyok tartja Titulus XLII. Az OK LEVELEKNEK TARTÁSÁRÓL EZT KELL ÉRTENI, HOGY AZ OK LEVELEK, kik jószágokról valók, és jószágot illetnek, nem az öreg leánnak kell tartani adnia, hanem az fiúnak, ha még idővel küsebb leszen is. Mely leveleket az fiak avagy atyafiak közt mindenkor a nagyobbik báttyok szokott tartania. De ha a nagyobbik báttyok gyöhös, balgatag, tékozló és az több atyafiakat az öröksigből ki rekesztő volna, mert efféle dologban, nem az nagyobbik bátyoknál, hanem más atyafiúnak adatik az ok levélnek tartása, kiaz nemzetsignek liniáján az atyához közelben valóatyafiú. De az oly
