Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
PERBEN VALÓ JÓSZÁGOT magva szakattul el nem kírhetnek Titulus XXVII. JóSZÁG PERBEN KI VAGYON, MAGVA SZAKATTUL EL NEM KÉRETTETHETIK, mert az a ki az jószágírt perlett, az előtt míg övéjé tenné az jószágot, meg holt, de egyéb marháját és jószágát, ha más idegen kéznél vóna is, szálogba avagy egyéb meg váltható képpen, vagy jegy ruháírt, avagy kediglen negyedírt el kőtte volna. Az féle jószágát Király ő felsige, avagy kediglen az kinek Király aggyá, mindenkor hozzá válthatja. Mert ez féle elkötés nem rekeszti ki az jószágnak tulajdonságát, mely tulajdonsággal az meg holt ember éltében bírta, WERBŐCZY első Decretomának húszon hetedik részében. Ugyan ottan vagyon írván, hogy fogadott atyafiak az fogadóknak jószágát akár minemű válcságos titulussal legyen más ember kéziben, magoknak meg válthattyák. Ezis ugyan ottan vagyon írván, hogy perek áron el nem adathatnak. Mert ha az el adó meg hal addig, míg az pernek vígé szakad, az vevő tovább nem perelhet. Mert az eladó nevivel űzheti az pert, nem az ő tulajdon nevivel. KIRÁLY ADOMÁNYÁBÓL keresett jószág leant nem illet, még ha az ellenzőknek pinzt fizettek érte is Titulus XXVIII. GYAKORTA TÖRTÍNIK, HOGY VALAMI JÓSZÁGOKNAK MEG KÉRŐI akár mely meg holt emberek jószági legyenek, vagy magva szakatt néven, avagy más egyéb nótán, avagy Király igasságának nevivel, vagy titulussával kértek légyen. Az ellene mondókkal, kik az exequciónak idejekort, mikort az donációt exequálták, jelen voltának volna, és az iktatásnak ellene mondtak volna, meg békéilenek. És az ellene mondóknak ez okáért, hogy az ellene mondót jószágban, kit meg kértek volna, hamarébb belé férkezhetnének és uraságában lehetnének, valami somma pínzt fizetnek, hogy az jószágokat kevesb fizetissel szabadéjtanák meg. Kinek ne talántán negyed részét, avagy dosért és jegy ruhájért és egyéb ez féle dolgokért a jószág vettetett volna. Honnat álléjtották némelyek efféle jószágokat, hogy ugyan illetnek leán ágat, mint fi ágat, mely semmi képpen nem láttatik igaznak. Mert az jószágoknak tulajdonsága mindenkor az keresetnek gyökerére niz, nem az ágra, az az a pínzre, az kit hozzá adnak, WERBŐCZY első Decretomának húszon nyolcadik részében. MIKÉPPEN KELL KIRÁLY adományával el járnia, kit magva szakattul szerzettének Titulus XXIX. HA AKAR MELY VÁRMEGYÉBE VALAMI MAGVA SZAKATT JÓSZÁGOK LENNÉNEK, és az féle jószágot nyilván nem tudnak, ha Király jussát illeti e, avagy valamely nemzetsig szerint való atyafiakat, avagy kediglen leán ágon való embereket illeti. De ez kettő közt tudni illik, az Királ jussa közt és egyéb vér szerént való atyafiak, avagy leán ágak közt kétsig jöne belőle, tehát azt, az magva szakatt jószágot az espán és az szolga bíró, köz és közép renden való nemes ember kézihez aggyá tartani, ki ugyan azon vármegyében lakik, és ki az hasznáról számot tartozik adni, az mértékletes kölcsigtől el válva, mind addig, míg Király udvarába, az törvin székben meg hirdettetik, hogy ha valamely atyafiakat vagy asszony állatot, vagy Királt illet. Ha ki mongya, hogy őtet illeti, esztendeig az ő igasságát elé hozván övéjé kell tenni, ha övéjé teheti, ország udvarbírája belé iktassa. Ha kedeg a bizonságban meg fogyatkozik, Király igassága marad benne és az kik rémülik igasságokat hozzája, Király kéziből keressik. De azonközben felesige és leányi az jószágból ki ne vettessenek, míg nem az igasság meg értessék, hogy ha leán ágat is illet, ha nem, mégis felesége és leányi ki ne vettessenek, miglen az ő jegy ruhájáról és negyedekről elég tétel lészen. Az atyai ház, atyai jószágnak negyed részével mindenkoron az eladatlan leánnak hagyattatik bírni. A házas is kedig az ő negyedéjért pinz fizetéssel rekesztetik ki. Ha kedig paraszt emberhez megyén az atyafiak akarattyából az ő negyedének szabad uraságába marad, WERBŐCZY első Decretomának húszon kilencedik részében. MAGVA SZAKATT JÓSZÁGRÓL való perben az ki magát be elegyéjti Titulus XXX. Az FÉLE JÓSZÁGBA KIT KIRÁLY MAGVA SZAKATTUL ELAD, HA KI MAGÁT belé elegyéjti, esztendeig akár szolgáltassék oktáva, akár nem, övéjé kell tenni, ország bírája előtt. Ha nem teheti, Királyra marad, és annak hagyattatik bírni, az kinek ő felsige atta, WERBŐCZY első Decretomának harminc részében. Az táblán azt tötték hozzá, hogy az naptól fogva, mely nap az törvinben be áll az perben.
