Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
AZ MELY JOBBÁGYOK el búcsúzván akarnak el menni Jobbágyok, kik el akarnak menni el búcsúzván, és az föld válcságot meg fízetvin, három gira büntetés alatt az espán vagy szolga bíró kit meg vegyen (mert ez féle dologban azok nélkül semmit nem cselekedhetik ember) el kell bocsájtni, mind annyiszer, az mennyiszer el akar menni, minden jószágával, marhájával, és kára meg vételével is, de először adósságról és minden panaszolkodónak eleget tegyen, ha kedeg szabadságba lakott, az időközbe a mi adóval tartozott volna, azt meg fizesse, a mi épülést tött e szabadság alatt, azt az ott való bíró becsülésse szerint el adhattya, LÁSZLÓ Király első Decretomának kilencven részébe. Jobbágy a kit ezen képpen el bocsáttak, mint felyül meg mondok, házat, épülését, sövényit és egyéb fákot, kiket az földbe ássott, semmiképpen el ne merje vinni, ha kedeg azokkal öszve erővel el vinnéjek, tehát az ő urok az illyen kárt és bosszúságot szenvettek ellen száz forinton maradnak, az bíró között és az fel peres között ki egyenlő képpen osztatik, LÁSZLÓ Király másod Decretomának húszon eggyedik részében. Jobbágyok, kik el akarnak menni, az vármegye beli szolga bíró el követvén, el bocsátassanak, de az adósságról és mindenről, kik hozzá felelnek, ugyan azon szolga bíró előtt az ura vagy tiszt tartója, vagy bírája törvént és elég tételt szolgáltasson felőle, az után valahova akarja, szabadon el bocsájtassék, mert ha el nem bocsáttatik, mind aki erővel el viszi, és mind aki meg tartya, száz forinton marad, fele az bírónak, szolga bíróval egyetembe, fele az peres félnek jut, kikről az espánnak, vagy vice espánnak hatalma vagyon, a meg maradott jószágából és marhájából igazat tenni, LÁSZLÓ Király ötöd Decretomának tizen hatodik részébe. Jobbágyok egy helyről más helyre menni örökké meg tiltatnak, LÁSZLÓ Király hatod Decretomának tizenkettődik részébe. JOBBAGYOKNAK ERŐVEL EL vitelésséről Jobbágy ha erővel el vitetik, hát az szóga bíró közül egy, és nigy nemes ember azon vármegyéből, hol az jobbágy meg találtatik, száz forint alatt tartoznak el menni az nemes emberrel, kinek jobbágya el vitetett és inteni, és az az ki el vitte, ha az jobbágy meg mutattattathatik, száz forinton marad, az fel peres között és az espán és szolga bíró között el osztván, és az jobbágyot meg kell adni, ha meg nem aggyá, el veszti az helt, ahol az jobbágy lakik, és két része az Királyé leszen, harmad része az peressé, ha kedig az tiszttartó ura tudta nélkül azt teendi, az hatalmat meg fizeti és ha rá keresendik, az önnnön jószágát veszti el, ha kedeg paraszt leend az tiszttartó, tehát az ura aggyá kezébe annak, az ki jobbágyát el vitte, ha kedeg kezébe nem adhattya, mert el futott, hitivei kell magát meg menteni, hogy meg nem foghatta, mert ha meg nem eskeszik, diját meg kell adni. Az egyházi fejedelmek azon képpen az hatalomért száz forintot fizessenek, mert az egyház jószágot el nem veszthetik, azért a helnek, a hol az jobbágy hatalommal tartatik, becsén maradnak. De Király az után az hatalmasnak jószágát azon hatalmas attyafiának nem adhattya, LÁSZLÓ Király hatod Decretomának tizen harmadik részébe. Az el szökött jobbágyot, ha az kinél meg talállya az az fel peres, intvén meg nem aggyá, hatalmon marad, ha kedeg onnét is el fut, az ura azon képpen száz forinton marad, ha jelen vót, ha kedeg jelen nem volt, hát az ő tiszttartója, hanem ha meg eskeszik, hogy az intésnek utánna meg nem foghatta, LÁSZLÓ Király hatod Decretomának tizen negyedik részébe. EL SZÖKETT JOBBAGYNAK meg kereséséről A.Z el szökött jobbágyot ha meg kérik, három gira alatt tartozik meg adni az jobbágyot, ha az el bocsátást meg nem míveli, az adósságot sem fizette meg, ha ki el viszi, még az tizen ötöd nap után is törvin nélkül huszonöt girán marad, fele az espáné, és fele az peresé, ha penig az espán mívelné, azon is ugyan azon terh volna, LÁSZLÓ Király első Decretomának kilencven eggyedik részébe. MÁTYÁS KIRÁLY HALÁLA UTÁN el foglalt jószágnak meg bocsátássáról Jószág MÁTYÁS Király halála után valami képpen el foglaltatott, örök hitlensig alatt meg eresztessék, ha meg nem eresztetik, Király emberével, vagy nádor espánéval vagy ország bírájával és az káptalan vagy konvent emberével szemil szerint ha találtatik, ha nem, lakó helyéről intessék meg ereszteni, ha nem ereszti, harminc kettőd napra hívassék, ha kedeg ebben egyebet tenne, tehát Király vagy egyéb ország bírái, kiknek hatalmokkal intetnék, avagy hivatnék, szentencia levelet agygyanak az illyenek ellen, mint törvinben el kárhoztak ellen és igazat tétessenek és az jószágot az kit el foglaltának, azoknak kezekből, vissza foglaltassák, és azoknak az kiké volt, meg aggyák. Az több jószágát ugyan azon hatalommal foglalónak, úgy mint hitlenét, Király ő felsége valakinek akarja, annak adhassa. De először ő felsige az káros embernek az ő káráról az illyen hatalmasnak jószágából eleget tegyen mindenről, LÁSZLÓ Király első Decretomának tizen negyedik részébe. Továbbá ugyan ezen LÁSZLÓ Király másod Decretomának első részében ezt ragasztották az artikulushoz, hogy ez féle hatalmasok első oktávára hivassanak, és ez féle el foglalt jószágot mindjárt minden hasznával egyetembe idő közbön kit vettenek, hatalomnak büntetése alatt tartozzanak meg ereszteni, és annak utánna ha mi közök vagyon az jószághoz, azt az jószágnak birodalma kivül kereshessék, és hogy az jelen való szerzés az jövendő hatalmakról is értessék, de mindeneknek előtte az méltatlan foglalásról legyen törvény, és az foglalók hatalmon maraggyanak.
