Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

törvínnek folyását meg tartván meg büntethetik, de el nem bocsáthatják. Mert ha el bocsátják a kippen azoknak mindeniknek, akik el bocsáttatnának, az espánok és vice espánok és szolga bírók ellen diókon maradnak. Azonkíppen az nemessek és egyebek, kiknek privilégiomok vagyon róla, minden gonoszokot, kiket az ő határokban meg fognak, az ő érdemek szerint meg ölhetik, de soha el nem bocsáthatják. Mert ezen kívül ha el bocsáttyák, az ő díokot tartoznak meg fizetni, WERBŐCZY harmad Decretomának harminc kettődik részében. BARMOK ÁLTAL TÉTETETT károkat mint kell meg venni Titulus XXXIII. HoGY HA VALAMELY NEMES EMBER, AVAGY PARASZT LOVAKOT, JUHOKOT, disznókot, avagy egyéb féle barmokot az vetésekről, vagy rétekről, avagy makkos erdőkről, kik tilalmasok, az kár tételért meg váltásáért és az kár meg vételért be hajtja, és ha az féle barmoknak az ura vakmerősígnek avagy bosszúságnak miatta harmad napig meg nem akarja váltani, tehát az káros ember harmad napnál tovább nála nem tarthatja. Mert minden nap három nehéz girán maradna, kinek két rísze a bírójé, harmadik az peres félé. De az harmad nap el múlván, az espán, vagy vice espán vagy azokot nem találván az szolga bíró kezébe, kinek járássá alatt vagyon a határ, ahol a kár lött, tartozik adni. A kárt kedeg az ott való bíró, a hol a kár lött, az ő lölki esméreti szerint intézze meg. Mert a terhel való tiltás a mezőn ki leszen, csak az ott lakó népekre níz. Mert az kívül való emberek nem a tilalomnak terhét fizetik, hanem csak a kár tételt. Ahol kedeg az paraszt emberek orozva vagy nyilván hatalmas kézzel más ember erdeit el vágják, vagy meg hántják, ha ott meg foghattyák, hát minden jószágát, a ki vele vagyon, el veszti, és annak felette az ő maga dián marad az hatalomért. WERBŐCZY harmad Decretomának harminc harmadik részében. EL ORZOTT LÓRÓL ÉS SEREGBEN avagy sereg kivül meg találtatótról Titulus XXXIIII. HA VALAMELY LOVAT EL OROZNAK, VAGY EGYÉB KIPPEN AZ Ő URÁTÓL el visznek és el idegenéjtenek, és a derék seregben meg talállyák, a kinél vagyon, attól el nem vehetik, se törvin felőle nem szolgáltathatik, hanem az ló méltó és jó hitű embereknek általa, kiket az kapitán, avagy az seregnek hadnagya arra választ, ára szerint a mit ér, meg böcsültessék, és kezesség alatt az seregnek le szállásáiglan uggyan annál hagyattassék, a kinél talállyák, és az seregnek kapitányától, avagy hadnagyától bizonyos nap hagyattassék, mely napon az seregnek le szállása után valamely rendelt bíró előtt, ki arra választatik, vagy Király lovász mestere előtt, mind a két fél jelen legyen, és tőle törvint vegyen. Hol kedeg valamely ló, avagy ökör, vagy egyéb lölkes állat az sereg kívül orozva ki el vitetett, ha az, a kinél meg lölik, az ő meg vételéről nyilván való bizonságot nem ad, hát a fel peres mindenkor annak meg nyerésére magához hasonlókkal harmad magával eskeszik. De az orr azt mondangya, hogy szabad vásáron, vagy köz helyen, avagy valahol vötte, és szavatossát nem adhatja, vagy gazdáját, vagy kedeg mást, ki az vételnek áldomássát szokás szerint meg áldotta, elő nem hozhattya, és nem állathatja, akasztó fára lészen méltó, WERBŐCZY harmad Decretomának harminc negyedik részében. AZ PEREKNEK EGY helröl más helre bocsátásáról és transmissio levelekről Titulus XXXV. TOVÁBBÁ EZT MEG ERŐSED, HOGY MINDEN PEREK, AZ EGYHÁZI VICARIUSOK székin és az vármegye székin kik támadnak (az pertől el válván, mely az vármegye székin, az fel peresnek tulajdon ö maga szemílyének esküvésére hagyattatik) Király udvarába, tudni illik ez ország rendelt bíráinak elejbe, nyilvábban való meg hányás vetésnek okáért és meg látássáért fel szoktak bocsáttatni, és fel is kell bocsátni. Az féle perek kedeg, mellyek az földes urak előtt az jobbágyoknak és parasztoknak dolgairól és cselekedetekről (az fellyül meg mondott kippen) támadandnak, tehát az félnek kírísíre és fel vételére, mely fél az ott szolgáltatott törvényen meg nem akarna elégedni, először az espánok, vice espánok és szolga bírák elejbe és annak utánna talántán az más fél is ott sem elégedvén meg rajta, onnat az Király udvarába kell bocsátnia, és az fel vivő fél mind az illyenről, mind kedeg egyéb perekről való ítílt leveleket és transmissiókat az vármegye székin mely perek forgottanak, az vármegye első székin az utolsó ítíletnek utánna jó módon ha lehet ki vegye, ha nem lehet kedeg, az második széken is ki vegye, és a hagyott napra, a mely napot az bíró neki hagy, azt a pert az Király udvarába tartozik vinni. Mert ha ezt el múlattya, az a per ítílt dologban megyén, és az harmadik széken az ítílt leveleket az sentencianak ki mondása szerint az nyeretes és győző félnek meg kell adni, és az szerint execuciót róla tenni. És ezt is úgy, hogy ha az el múlás avagy haladék nem az nótárius miá, avagy az bírák miá, hanem a miá, akki fel appellálta, lennie esmértetik, WERBŐCZY harmad Decretomának harminc ötödik részében.