Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

SIDÓKNAK ESKÜVÉSEKNEK móggyáról az keresztyének ellen mint eskeggyenek Titulus XXXVI. JóL LEHET HOGY AZ SIDÓK FELŐL NEM SZÜKSIG LEGYEN NEKEM SEMMIT írnom, mivel hogy az sídóknak az ő törvényekről külömb külömb privilégiomok esmértetnek lennie, mellyek az üdvessígnek ellenkezők és másszor veszedelmesnek láttatik az usorákról ítílnie, de mivel hogy gyakorta történik az sidóknak az keresztyének ellen hitet vetni és itilni. Azért az sidók esküvéseknek móggyát ez dolognak végiben vetettem. Hol meg kell érteni, hogy a sidó, a ki meg akar eskenni, az nap ellen forduljon, és mezéjt láb kell állania, palástjában fel öltözzék, és az sidó föveget fejében vevén és az Mojsesnek törvínit (mellyet Mojzes táblájának hínak) kezével illesse és tárcsa, és az kippen mongya. ÉN SIDÓ ki vagyok (az ő maga nevét meg nevezvén) eskeszem az ílő Istenre, a szent Istenre, az hatalmas Istenre, ki teremtette az eget és az földet, az tengert és mind benne való állatokat, hogy ez dologba, melyben ez keresztyén engemet büntet, mindenestől fogva ártatlan és bűntelen vagyok. És ha bűnös vagyok, az föld alá sülleggyek és meg emésszen, mely föld Dátánt és Abyront meg emésztette. És ha bűnös vagyok francuzes béli poklosság jőjön reám. És ha bűnös vagyok, az kórság, vérhas és az hertelen gutta üssön meg engemet, és az hertelen való halál engem el ragaggyon, és mind testembe és lelkembe el vesszek, és marhámba és soha Ábrahámnak kebelében ne érkezzem. És ha bűnös vagyok, az Mojzesnek törvénye, ki Sinai hegyen neki ki adatott, engemet el töröllyön, és minden írás, mely az Mojzes öt könyvibe be íratott, engem meg szégyenéjcsen. És ha ez én esküvésem nem igaz, Isten engem el veszessen, és az ő Istensígének hatalma Ámen. WERBŐCZY harmad Decretomának harminc hatodik részében. AZ DECRETOMNAK harmad részének vége