Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

1752-ben, majd 1770-ben elrendelte a levéltári iratok lajstromozását és szorgalmazta megyeházak felépítését, melyben az irategyüttesek állandó és biztonságos őrzőhelyet találhattak. 1754—1768 között épült fel Zemplén vármegye székháza Sátoraljaújhelyen, Silvester Április olasz építőmester tervei szerint, melynek északi szárnya emeletén, ahol két szobában helyezték el az addig összegyűjtött levéltári iratanyagot. A termeket a kor ízlésének megfelelő barokk szekrényekkel rendezték be, alul háromsoros, hajlított fiókokkal és hatsoros nyitott, majd számozott polcokkal. A polcokból lenyíló asztallap írópultként szolgált, a polc mélyedéseibe rekeszekkel elválaszthatóan lehetett tenni tárgyi elkülönítéssel az iratokat. A praktikus és szép, a kor igényes ízlését tükröző levéltári belső berendezést Speck József, sátoraljaújhelyi asztalos mester készítette a berendezkedés évében, 1768-ban. Az Archívum bejárati, kovácsoltvas, díszített ajtaja, valamint vastáblájú ablakai, amelyek vagyon- és tűzbiztonsági célt is szolgáltak, 1774-ben készültek el. A levéltár másik bejáratának latin felirata: „Archívum Comitatus. Hic mortui vivunt et muti loquntur", vagyis „Vármegyei Levéltár. Itt a holtak élnek és a némák beszélnek". A levéltárnokok állandó panaszára, sürgetésére, mivel a 19. század elején az eredetileg levéltári célra berendezett két terem szűk és zsúfolt lett; 1832—1839 között újabb három teremmel bővítették az előző kettőt, majd 1844-ben az öt termet egybenyitották és ma is ezekben őrzik a vármegye teljes feudális kori iratanyagát, 1849-ig. Közben, miután az 1834-es földrengés erősen megrongálta a levéltár két termét, ott is felújítási munkákat kellett végezni, amely 1844-re készült el. Az egész falfelületet kitöltő impozáns szerénysorok, polcok,