Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR IRATAINAK BEMUTATÁSA

1900-as években részben a vármegyei börtönépület helyisé­gébe, részben a vármegyeháza tetőpadlására hányták. Innen az anyag nagyobbrészét illetéktelenek elhordták, a megmen­tett rész az emiitett fülkében fekszik. A törvényszéki iratok s az elpusztult anyag segédkönyvei elkerülték ezt az eljárást." Jelentősebbek közötte a megyetörvényszék, benne a bűnvádi jegy­zőkönyvek állománya, a sátoraljaújhelyi, tokaji járásbíróság iratai. Az 1860 utáni, ún. kisalkotmány, a Schmerling-féle provizó­rium és a kiegyezés időszakából a főispáni helytartó 1861—1865 és a főispán 1865—1867 közötti töredékes iratanyagát, Zemplén vár­megye bizottmányának 1860—1861, 1867—1871 közötti jegyzőköny­veit és 1860—1861-es közgyűlési iratait, az^ első és a másodalispán 1861—1871. évi, a vármegye tisztiszékének 1862—1866. évi iratait, valamint kisebb részben a középponti választmányok, a szerencsi járás szolgabírójának, a segélyezési választmánynak, a tiszti főorvos­nak és a házipénztárnak 1860—1871 közötti iratait sikerült meg­őrizni. Az 1872 utáni időszakra vonatkozóan a megye politikai éle­tének, működésének egyik legfontosabb iratanyaga, a főispáni iratok. Ennek csak töredéke maradt fenn 1941-1944-ből {általános iratok 1944, hadisegélyezési iratok 1941-1944). A káro­sodás oka, hogy a főispáni irattárat II. világháború utolsó időszakában, a harcok következtében előbb Ipolyságra, majd Dunaszerdahelyre menekítették 1944 őszén és a háború zűr­zavaraiban megsemmisült ez a jelentős történeti forrásanyag. A főispán 1945—1950 közötti elnöki, általános, közellátási kor­mánybiztosi és magánlevelezése alapvető forrása a korszak meg­ismerésének. A törvényhatósági bizottság 1872 utáni közgyűlési jegyzőkönyvei (1944, 1949), 1929 utáni kisgyűlési jegyzőkönyvei (1943 részben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom