Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - 1849-1950

feleknek is szüksége lett volna a hivatali ügyintézéshez. A miUeniumi, Borovszky-féle megyemonográfia további iratpusztításokat említ 1851-ből, amikor az 1848/49-es megyei bizottmányi ülésjegyzőkönyvek fogalmazványaiból sokat megsemmisítettek. Sztankót Gőcze Tamás követte, akit a vármegye önkormányzatának 1860 őszén történt helyreállítása után, a december 19-20-ai tisztújításon gr. Andrássy Manó főispán meghagyott állásában, mellé „levéltárnoki segéddé" tiszteletbeli szolgabírói ranggal, Farkas Józsefet, „levéltárnoki tolnokká" tiszteletbeli esküdti ranggal Jancsó Gyulát nevezte ki. Gőcze a Schmerling-féle provizórium alatt, majd a megyei önkormányzat 1867 után történt helyreállítását követően is megmaradt a levéltár élén 1878. április 13-án bekövetkezett haláláig, ami azt jelzi, hogy levéltárnoki munkáját minden bizonnyal nagy közmegelégedésre végezte, hiszen a politikai rendszerek változásától függetlenül meg volt iránta a megye mindenkori vezetésétben a bizalom. Levéltárnoksága idején, 1867 után a vármegyei tisztújítások alkalmával a következőképpen alakult a levéltár személyzete: az 1867. és 1872. évi tisztújításkor segédlevéltárnokká és közigazgatási iktatóvá, illetve allevéltárnokká Farkas Józsefet, az 1872. évi tisztújításkor levéltári írnokká Lehoczky Józsefet, míg az 1877. decemberi tisztújításkor allevéltárnokká és egyben irattárnokká Bodeczky Edét nevezte ki a főispán. Gőcze halálát követően a főispán Szilvássy Józsefet nevezte ki levéltárnokká. O 1889. július 12-én, 74 éves korában bekövetkezett haláláig töltötte be állását. Levéltárnoksága alatt készült a 19. sz. második felének egyik legfontosabb levéltártörténeti forrása. 1880-ban, a Belügyminisztérium rendelete