Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - 1849-1950

nyomán a Magyar Országos Levéltár körrendeletben adott utasítást arra, hogy a vármegyék jelentést küldjenek be a levéltárak állapotáról. Ennek keretében Szilvássy 1880. július 15-én készítette el a vármegye levéltáráról jelentését. Ekkor a levéltár 7 helyiségéből 5 volt levéltári raktár (Archívum), 2 pedig munkaszoba. A két munkaszobából egyet a levéltárnok és allevéltárnok és egyet a megyei iktató használt. A jelentésből az is kiderül, hogy 1849 után a levéltár már csak közigazgatási iratokkal gyarapodott, a közigazgatás és bíráskodás szétválasztása miatt a vármegyei törvényszék iratai nem kerültek a levéltár őrizetébe. Szilvássy szerint selejtezés is történt a levéltár feudális kori anyagában, ugyanis Kazinczy Ferenc levéltári működése idejéből több olyan iratcsomó volt külön polcra elhelyezve, amelyre azt írták: „kevéssé használhatók, épen haszonvehetedenek". Szilvássyt a korábbi allevéltárnok, Bodeczky Ede (Eduárd) követte, akit 1889. július 20-án, augusztus 1-jei hatállyal neveztek ki Zemplén vármegye főlevéltárnokává. Bodeczkyt megromlott egészségi állapota miatt, saját kérésére Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának 1908. április 30-án kezdődött közgyűlése nyugdíjazta. Öt 1908. június l-jétől Dongó Gyárfás Géza követte. Életpályájáról érdemes röviden megemlékezni, mivel a levéltár kincseinek megismertetésében jelentős érdemeket szerzett. 1850. július 16-án született Kiskunfélegyházán, iskolai tanulmányait követően, 1870-ben belépett a piarista rendbe és Máramaros szigeten, Nagykárolyban, majd Új helyen tanított. 1878-ban kilépett a rendből, áttért a református vallásra és belépett Zemplén vármegye szolgálatába. A vármegye árvaszékén dolgozott, majd al- és főszámvevő lett, közben jogi