Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

pókban megkereste a fejedelmet azzal a panasszal, hogy Bocskai dézsmásai a nemességtől kérik a szőlőjükről szóló privilégiumaik bemutatását, amely miatt kérték, hogy ne engedje ezt, mert az ország törvényeivel ellentétes. Panaszlevelükre a fejedelem fent ismertetett válasza érkezett. 1786-1790-ig a II. József-féle közigazgatási rendszerben a kassai kerület része volt Zemplén vármegye és a keletkezett közigazgatási iratanyag „GERMANICA", a törvényszéki pedig „ACTA JUDICII SUBALTERNI" megjelöléssel szerepel. 1790-1813 között a korábbi négy tárgyi csoport helyett kettőt alakítottak ki, ezek: ACTA JURIDICA (polgári és fenyítő törvényszéki jegyzőkönyvek és irataik) és ACTA POLITIC A (közgyűlési jegyzőkönyvek és irataik). A megyei önkormányzat II. József halálát követő helyreállításakor, a tisztújítás során a főispán Markos Istvánt nevezte ki levéltárnokká, őt 1806-ban bekövetkezett halála után Stenczel Dániel'követte, aki 1810 szeptemberében halt meg. 1811 májusától S^elamajer József lett a levéltárnok, akinek 1826-ig tartó működése idején gr. Esterházy József főispán utasítására 1814—1822 között az összes keletkezett iratot egy sorozatban hagyták, majd 1823-1849-ig ismét külön közigazgatási és külön törvényszéki sorozatba rendezték. Az 1827. október 17-én kezdődött tisztújításkor szilasi és pilisi Szilassy József főispáni helytartó Kassay Sámuelt „a Levelestár Gondviselőjének", azaz levéltárnokká, valamint lajstromozóvá, levéltári írnokká pedig nemes Vásárhelyi Lászlót nevezte ki. Ekkor Sztanko László volt a segédlevéltárnok s mellettük dolgozott „az Archívum végig nézése végett kiküldött Táblabíró"-ként, valójában „tudományos munkatárs"ként KAZINCZY FERENC. Őt 1815-ben kérték fel, hogy