Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE - A kezdetektől 1849-ig

Dokus Lászlóval és Fekete Károllyal együtt ellenőrizzenek minden levéltári hiányosságot, mivel bizonyos iratokat nem talált meg a megye főjegyzője, azonban Kazinczy ék munká­jukat ténylegesen 1820-ban kezdték el. 1820-tól kezdődően 1831. július 31-ig dolgozott Kazinczy Ferenc a levéltárban, mint „a vármegye napibérese". A Szir­may-féle Acta Politica (köztárgyú iratok) elnevezésű sorozat­ból elkezdte a különleges történeti értékek kiválogatását, gyűjtését. A két nagy előd alakította ki a különleges történeti értékű gyűjteményt, melyet nevükkel SZIRMAY-KAZIN­CZY-féle históriai iratoknak nevezünk. Kazinczy levéltári foglalkoztatásával a vármegyének kettős célja volt: egyrészt a szegényen élő irodalmi vezérnek és csa­ládjának anyagi segítséget nyújtani, másrészt nagy tudását, történelmi ismereteit, rendszeretetét, ügybuzgalmát a levéltá­ri munkába bevonva kamatoztatni. Az ő levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérése, a levéltári rend visszaállításá­ra irányult, de teret kapott a saját gyönyörűségére való bú­várkodás, történeti közlemények, családtörténetek írása is. A Szirmay által rendezett irategyüttest tovább bővítette, kiegé­szítette. Kialakította az AUTOGRAPHUMOK és RÉZ­KARCOK együttesét a híres történelmi személyiségek kéz­írását tartalmazó okmányokból, melyet saját gyűjteményének hozzáadásával is gazdagított. A gyűjtemény — amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni — a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különleges értékű for­rása a 17—18. századi magyar történelemnek. Az a 11 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatat­lan munkabírással telt el, és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításaival egészen modern intézménnyé

Next

/
Oldalképek
Tartalom