Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Abaúj és Torna megyék 1773-1808 (Budapest - Miskolc, 2004.
Bevezetés a „Magyarország történeti helységnévtára" című sorozathoz
megyetérkép-sorozat darabjai, igyekezvén eleget tenni mind a térképészeti pontosság, mind a történeti hűség követelményének. Sajnos a pusztákat ezeken a lapokon csak pont jelöli a tényleges kiterjedés helyett. Az ebből adódó lokalizációs pontatlanság és időbeli eltérések kiküszöbölésére azonban nem áll rendelkezésre megfelelő forrás. A helységnévtár szerkezete, Az adatközlés szerkezetének kialakítását döntően meghatározta, hogy az adatközlés módja feldolgozott forrásaink más-más szempontok szerint írják le ugyanazt a területet. Míg a népszámlálás (n) nagyobb egységekbe összevonva, addig a Pfarrtopographie (p) a lehetséges mértékig részletezve adja a lakott helyek leírását. A birtokos-összeírások (b, B) a területi egységeket regisztrálják függetlenül a lakottság vagy lakatlanság tényétől, olykor olyan neveket is közölve, amelyek egyetlen más forrásból sem ismertek. Vályi (V) és Lipszky (L) a települések és területek leírására egyaránt törekszik, utóbbi csak térképén kötve egymáshoz az önálló névvel rendelkező területet és a rajta lévő, önálló névvel rendelkező külterületi lakotthelyet. 10 A források szemléletbeli különbségéből fakadó eltérések közös nevezője a terület, a földrajzi helyzet, ezért a megye egészét a Tabella Locorum (t) által közölt járási beosztás szerint írjuk le. Járáson belül a községek betűrendjében következnek egymás után a térképen önálló határral ábrázolt területek, amelyeknek adatait vízszintes vonal választja el. Az így kialakított egységekben felsorolt települések, puszták tehát egy lehatárolt területen helyezkednek el és - néhány felderíthetetlen esettől eltekintve - a térképen is jelölve vannak. Mérlegelve az adatközlés céljait és a használhatóság szempontjait, az összegyűlt információkat táblázatokba foglaltuk, mivel ez a forma úgy biztosítja az azonos adatok egymás alá kerülését és az összetartozó adatok egymásmeilettiségét, hogy ugyanakkor meghagyja az egy településre, pusztára vonatkozó információk együttes szemléletének lehetőségét is. Mivel célunk volt az egy-egy egységre vonatkozó információk közlése mellett a felhasznált források forráskritikájának elősegítése is, ahol egy adat több helyről is származhat, a fentiekben megadott betűjellel kódolva jelöljük eredetének helyét. Ezzel egyrészt megfigyelhetővé válnak egyes források regisztrációs sajátosságai, másrészt a keletkezésük eltérő időpontja miatt időközben bekövetkezett változások is. Az adattár felépítése az oszlopok sorrendjében a következő: 1. Sorszám Megyénként 1-gyel kezdődő folyamatos sorszámot kap minden egység: helység, puszta és külterületi iakotthely egyaránt. Erre történik utalás a mutatókban. 2. Név A rovatot végig nagybetűkkel írt névforma nyitja, ami nem más, mint a névváltozatok alapján képzett, általában a legteljesebb névalak mai helyesírással leírt formája. Ez szerepel a térképen és az eltérő alakokról erre történik utalás a névmutatóban. A képzett névforma után lévő zárójeles kereszt (+) arra hívja fel a figyelmet, hogy az adattár közlésein túlmenően magyarázatok, észrevételek találhatóak a jegyzetek között, az adatközlésnél használt tételszámok sorrendjében. A képzett névforma után megtalálható az anyaggyűjtés forrásai által használt nevek betűhív leírása, a forrás betűjelének feltüntetésével. Az itt felsorolt betűjelek alapján állapítható meg az, hogy az adott település vagy puszta a források közül melyekben fordult elő. E szempont miatt vettük fel a népszámlálás által megadott névformát is, bár a kijegyzetelt forrásközlés nem az eredeti íveken szereplő nevet használta, hanem annak más források köztük Lipszky - alapján kiegészített formáját. Névtani szempontból ennek az alaknak tehát nincs jelentősége. A Pfarrtopographie alapján közölt külterületi lakotthelyek egy részének nem 10 Sin Aranka: Országleírásaink forrásértéke a „Magyarország helységnévtára, 1790" összeállításának tükrében. = A Dunántúl településtörténete (Xl-XIX. század). A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak VI. Konferenciája. Szerk.; Somfai Balázs. Veszprém, 1986. (PAB-VEAB Értesitő 1986.) 177-192. p.