Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROS 18. SZÁZADI KÉPE - Az avasaljai város bel- és külterülete a korabeli kéziratos térképeken

kies fekvésű dombok sorakoznak. Egy gyorsan csörgedező, pisztrángokban való bőségéről nevezetes patak, a Szinyva fut végig rajta, amely - mint arról már szóltunk - sok malmot hajt s keresztülfolyik a városon is." „Miskolcnak egyébként nagy a kiterjedése és több városrészre, utcára oszlik. A közepén van a piactér, a város legszélesebb utcája, amely a patak folyását követi. Ezt az utcát nagyobb házak is ékesítik, amelyek egyfajta jellegzetességet kölcsönöznek neki - az épületek többsége azonban alacsony, igénytelen építésű, szalmával fedett, bár ezek között is találni szebbeket. Igen sok szabad és nemes embernek van itt ugyanis kúriája és háza, amelyek a többi épülettől nemesebb formájukkal is elütnek. Istennek szentelt temploma a helvét hitvallást szolgálja, és mivel magas helyen épült, messzire látszik s fehéren ragyogó színével a város egész látképét uralja és ékesíti. Ugyanezen az utcasoron, a város szélén áll egy másik, egy katolikus templom, amely hasonlóképpen messzire látszik, különösen, mivel éppen mostanában építették szebbé és tágasabbá a váci püspök költségén - de ezt a templomot már nem a városhoz, hanem egy a várossal öszszeépült faluhoz kell számítanunk, amelyet majd Mindszent név alatt fogunk bemutatni. Egyébként, amint az köztudott, Miskolcon most épül egy másik katolikus templom is, a minorita atyák számára való kolostorral együtt, akik e templom szabad építési jogát 1729-ben nyerték el." Borovszky Samu-nak a Miskolci Levéltárban őrzött hagyatékában található egyik kézirata megkérdőjelezi, hogy a fenti városleírás Bél Mátyás tollából keletkezett volna. Nézete szerint Borsod vármegye elkészült leírását a helytartótanács 1736-ban leküldte a vármegyéhez átnézés és kijavítás végett. A leírás megbírálására bizottságot állítottak fel, amely megállapította hogy Bél Mátyás Borsod vármegye leírása hiányos adatokkal rendelkezik s a bizottság nem volt megelégedve a dolgozattal. Megbízták a vármegye valamelyik tollforgató tisztviselőjét (talán a vármegyebeli jegyzőt vagy a felállított bizottság valamelyik tagját), hogy dolgozza ki a vármegye hű leírását járásonként és községenként. A „História comitatus Borsodiensis" cím alatt 1736-ban elkészült munka Bél Mátyás kéziratát sok tekintetben a városok és a várak jobb leírásával egészítette ki. A szerző református ember lévén az egyes települések vallási adatait, elsősorban a reformátusokra vonatkozóan nagy pontossággal idézi. Ezt a munkát már Borovszky sem találta a 20. század elején, de a kibővített anyag hű másolatát, a Podhradczky-félét ő is felkutatta, amely véleménye szerint a vármegye által kiegészített leírás copiája." 11 Bm. L. BOROVSZKY hagyaték, számozatlan iratok csomója, Borsod vármegye története II. rész, 26-27. p. A kézirat kigépelését TÓTH Péter levéltáros végezte el. E gépeivény egyik példányát lásd: HÓM 58/85-ös gyarapodási naplószám alatt.