Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság felekezeti megoszlása

ket a dézsma fizetése alól. Közülük a továbbiakban hármat emelnénk ki. 1753. november 2-án az egri püspök prefektusa mentességet ad Kemény István részére, aki Miskolc város határai között fekvő „Kőbánya nevű promontorium"-on azelőtt négy esztendővel „fogott fel egy darab erős cserjés gyöpöt szőlőnek". Az ország régi törvénye szerint 8 éven át mentesül az egri püspököt illető királyi dézsma megfizetése alól. Említett miskolci lakosunk azonban 12 évig kapott mentességet, hisz a 8 éves mentesség kezdete előtt 4 évvel már hozzáfogott a terület irtásához. Egy újabb, 1753. november 5-én kelt dézsmamentesítő okmányból tudjuk, hogy „A Miskolcz Város határjában lévő Kakáson" fekvő szőlő gazdája is 12 évre kapott dézsmaadás alóli mentességet. Ő is az okmány kézbevétele előtt már 4 évvel hamarabb „fogta fel" a kiválasztott szőlőterületet, mely annak előtte „törzsökös gyöp" volt.

148 1757. november 3-án öreg Varga István miskolci lakos kapott dézsmamentesítő levelet az egri püspöktől. Említett városlakónk Miskolc „határában lévő Öröm hegy nevű promontoriumon" ezelőtt néhány esztendővel fogott fel „egy már elpusztított és elpallagosodott szőllőt" és azt „plántálni és építeni" kezdte. A szőlő több más dézsmás szőlők mellett feküdt. Az egri püspöki prefektus megengedte Vargának, hogy „országunk régi törvény Szokása szerint" a szőlőt 8 esztendőn át minden dézsmafizetés nélkül szabadon bírhassa, építhesse és plántálhassa. Persze, az természetes volt, hogy a 8 év leteltével köteles volt megadni az egri püspöknek a „királyi dézsmát" minden szüretkor. A mentességet biztosító okmányért különben 2 forintot tartozott fizetni.

149 A nép vallásosságának és felekezeti megoszlásának legékesebb bizonyítékai a templomok voltak. A 18. század elején Borsod vármegye-szerte ezek szomorú képet tártak elénk. Még a Rákóczi-felkelést megelőzően, 1700-ban Telekessy István egri püspök összeíratta Borsod vármegye templomait. Legtöbbje akkor még fából épült vagy romokban heverő imaház volt. Miskolcnál a következő beírást találjuk. „Miskolc városának tágas temploma van, melyet a kálvinisták bírnak; egy puszta temploma hajdan a remete barátoké volt. A katholikusok jelenleg magánházakban gyűlnek össze istentiszteletre. A város közelében látható a tapolcai Szent Péter monostor és templom romjai."

150 A háborús veszedelmek elmúltával a vármegye településein a lakosság első dolga volt, hogy falujában, mezővárosában Isten házát felépítse. A 18. 148 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár 775. számú raktári kötege vagy HOM HTD 71.10.27. 149 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár 775. számú raktári kötege vagy HOM HTD 71.10.40. 150 Bm. L. BOROVSZKY-hagyaték, számozatlan iratok csomója, TÓTH Péter által kigépelt kézirat 66. p. Ugyanakkor lásd még: HORVÁTH Z., 1997. 219-226. p.